Díj

Nagyon szépen köszönöm az 1.díjat Veruss -nak :)

Szabályok

1.Írj magadról 11 dolgot

2.Válaszolj 11 kérdésre
3.Írj 11 kérdést
4.Küld tovább 11 blognak

1.szürke szemem van és sötét barna hajam.

2.ÓRIÁSI Directioner vagyok.

3.Szeretek olvasni leginkább fanfictionokat

4.Utálom az alakom.

5.Szerintem minden nő szép a maga módján.

6.Soha nem adok fel semmit, mindig kitartok ameddig csak lehet.

7.Próbálok nem törődni mások véleményével, csak azokéval akié számít nekem.

8.Legfőbb vágyam, hogy ki jussak Londonba.

9.A legjobb barátnőim azok, akikért mindent megtennék.

10.Nem ítélem el az embereket, szerintem mindenki úgy jó ahogy van.

Válaszok:

1.Mit szeretsz legjobban az írásban?-fogalmam sincs :) Mindent úgy írok le ahogy el képzelem és szeretem másokkal meg osztani a képzeletemet.

2.Írni vagy olvasni szeretsz jobban?-olvasni.

3.Ki vagy mi által ismerted meg a blogolást?-testvérem régen blogolt.

4.Eddig hány blogod volt/van és miről szólnak/szóltak?-most 2 van, de 3 volt, és mind az 1D-ről

5.Milyen a zenei ítlésed?-jó :D

6.Mi inspirál az írásban?-barátnőm.

7.Melyik 2 szót használod a leggyakrabban?-a biztos nem-et és a csillámfaszlámát.

8.Mi a hobbid?-különösebben nincs hobbim...talán:kézi,biciglizés,gépezés,szerkesztés:)
9.Szoktál valamit megfogadni szilveszterkor?-igen.
10.Van valamilyen rossz szokásod, ha van milyen?-bíztos sok van, sőt ...

11.Írás közben szoktál zenét hallgatni?-szoktam.

Kérdések:
1.Ki(k) az(ok) aki(k)re felnézel?
2.Ki a példaképed?

3.Melyik az új kedvenc zene számod?
4.Magad találod ki a történetet?
5.Előre meg írod a részeket vagy mikor teszed fel az újat akkor találod ki?

6.Ki(k)ben bízol meg a legjobban?
7.Mitől félsz?
8.Legszebb hely ahol valaha voltál?
9.Szerinted szép a blogod kinézete?
10.Ha azt mondám, hogy nem lesz holnap, akkor szerinted úgyéltél ahogy mindig is szerettél volna?
11.Szereted a Nutellát?

Akiknek küldöm:

Krisztii és Viki

Sonette Morte

Alexa L. Wozde
Orsii. ▲

●10●

Ígéret szép szó, átbaszásra pont jó. Talán ma már csak ezt tudom mondani. Meg ígért valamit, de ezzel csak fájdalmat okozott nekem. Most már nem láthatom őt ... Talán így ér véget a tündér mese? Egyáltalán volt itt "tündér" mese? Nem hiszem ...

2012. május 22.péntek

"-Holly, kérlek hagyj itt" A sötétség mi bennem volt, szinte véget nem érő volt. Nem hittem el mit mond nekem Jake. A szívem hevesebben vert, köpni nyelni nem tudtam. Fogalmam sem volt, arról, hogy mit csináljak.Nem hagyhatott itt csak úgy Jake és ezt ő is tudta.

-Kérlek ígérj meg valamit.-néztem mélyen a szemébe.

-Bármit.-mosolygott rám, mintha ezzel elérne is bármit.

-Nem hagysz magamra.

Jake kicsit magába merengve nézett előre, majd tekintetét az enyémbe fúrta.

-Nem foglak.

1hét múlva

Jake állapota rosszabbodik. Volt, hogy javult egy kicsit, de nem lett jobb. A srácokkal rég nem beszéltem, csak Liam szokott meglátogatni és Harry felhívni.

-Minden oké?-nézett rám Jake mosolyogva.

Megráztam a fejem, szóval vissza a valóságba.

-Persze, csak egy kicsit elbambultam.-magyarázkodtam magam, majd le sütöttem a szemem.

-Tudod, hogy szeretlek.-nevetett fel, majd magához ölelt.

-Persze.-néztem a válla felett a távolba, majd újra a szemébe. -Emlékszel még amit ígértél?-vontam fel a szemöldököm

-Persze.
Ki mentem és gyors váltottam pár szót az orvossal.

Semmi érdekeset nem mondott csak a megszokottat. Jake állapota állandó. Se nem javul se nem romlik.

Vissza mentem Jake szobájába és le ültem az ágya melletti székre.

-Jake. Jake!-ráztam meg a vállát, majd hirtelen rám meredt.

-Bocsi, csak nagyon elkalandoztam ...
Óvatosan bólintottam, majd nyögdécseltem valamit.

-Hoznál valami italt?-nézett rám Jake kicsit szomorúan. Nem értettem a hangulat változását. Bólintottam majd ki mentem és az automata felé vettem az irányt. Eszembe jutott Jake anyukája Elisha. Nagyon fiatalon halt meg és váratlanul. Nem szeretett volna tovább szenvedni így a kórházban a beteg ágyán saját maga állította le a gépeket. Jake hónapokig nem mozdult ki. Gondolkodtam tovább, majd ép visszafele kezdtem sétálni. Ekkor esett le minden. A víz ki esett a kezemből én meg rohanni kezdtem. Nem érdekelt semmi, olyan volt, mintha most pörögne le előttem életem kis filmje. Az idő mintha le lassult volna én meg hiába rohanok. Mikor be nyitottam nem hallottam a megszokott gépek hangját. Bármennyire is szerettem volna ... Sírva estem össze. Az orvosok mellettem siettek be a barátomhoz, de már nem tudtak semmit tenni. Életem váratlanul megfordult. Ahogy csak bírtam sírtam. Nem lehetett igaz, hogy ez megtörténik velem. Itt hagyott.

●9●

Hirtelen döntések, melyek helyre hoznak mindent? Vagy ami a véget jelenti ... Rögtönzött döntés volt, de talán akkor láttam a leghelyesebbnek, most meg már talán jelenléktelen. "Torkomban gombóc, felkavargó érzések, íróasztal alján összetépett fényképek"...

2012. május 22.péntek

Szememmel a plafont pásztáztam. Néha elsötétült minden, valamikor csak elhomályosult a könnyeim miatt. Hajnali 2 órakor felálltam, és egy hirtelen döntéstől meg indultam. A levél ott hevert a földön előttem. Magamra kaptam a kabátom, majd ki léptem az ajtón. Mivel éjfél múltán nem jár taxis a közelben így gyalog el indultam.

Másfél óra múlva meg álltam egy magas épület előtt. Belöktem magam előtt az ajtót és a velem szemben lévő pulthoz siettem. Egy nő állt ott, s kissé meglepődve nézett rám, hogy mit keresek ilyenkor egy kórházban. Jó magam is meglepődtem, de nem tudtam várni.

-Jake ... -vettem egy mély levegőt, majd újra belekezdtem. -Jake Browington-t keresem.

-2. emelet 12C szoba.-mosolygott rám kedvesen, de valahogy nem tudtam viszonozni.

Elindultam gyalog fel a lépcsőn. Mikor fel értem, megkerestem a szobát, majd bármi előzetes nélkül be léptem rajta. Jelen pillanatban nem érdekelt semmi, hogy nincs látogatási idő. Benyitottam és Jake feküdt velem szemben. A gépek csipogtak körülöttünk és mindenféle gép volt rá csatlakoztatva. Mintha magamat láttam volna pár évvel ezelőtt. Mikor gépek tartottak életben, csak most a legjobb barátommal történik meg. Könnycseppek gördültek végig az arcomon.

Jake mellé léptem, majd a mellette lévő képre kaptam a tekintetem. Én és ő voltunk rajta még régen. Óvatosan elengedtem a kezét, majd ki sétáltam a levegőre. A könnyeim utat engedtek maguknak és sírni kezdtem. Leültem a kórház előtti lépcsőre és a csillagokat néztem. Nem sok idő múlva egy alak állt meg mellettem. Mogfogta a karom és felhúzott a földről. Akármennyire is próbáltam ellenkezni sikerült neki. Mikor meg hallottam mély hangját, rögtön el szállt minden félelmem.

-Holly, minden oké?-ölelt magához Liam, amit szívesen viszonoztam.

Arcom belefúrtam a vállába. Jó volt így állni még a hideg ellenére is.

-Te mit keresel itt?-engedtem el Liam-et és a tekintetébe néztem.

-Nem voltál otthon...

-Honnan tudtad, hogy itt leszek?-néztem rá el-el csukló hangon, majd hirtelen be villant. -A levél ...-sütöttem le a szemem, majd vissza ültem a lépcsőre.

-Sajnálom.-ült le mellém Liam én meg a fejem a vállára hajtottam.

Lassan már a napfelkeltét néztük. Volt, hogy sírtam, volt, hogy csak magamban zokogtam. Liam ott volt mellettem, ami nagyon jól esett. De hülyeség lett volna nem vele törődnöm.

-Most már menj haza.-álltam fel.

-Megleszel?-vonta fel a szemöldökét, majd elmosolyodott.

-Meg.-bólintottam, majd miután gyors meg ölelt elengedtem és vissza mentem Jake-hoz.

Mikor be értem oda mentem hozzá és megfogtam kezét. Lassan le ültem mellé, majd fejemet a kezére hajtottam.

Mikor épp megszólalni készültem Jake keze megmozdult.

Fel kaptam a tekintetem rám nézett. Alig, hogy fel néztem, egy mondat hagyta el a torkát. Mikor meghallottam, alig hittem el mindent. Az élet legnagyobb pofonját éreztem.

Egyfolytában Jake mondata járt a fejemben.
"-Holly, kérlek ... "