●6●

Másnap találkoztam vele...az egyik barátommal..."egyik" ...talán mintha mondhatnám,hogy a sok közűl. Igaz, ma már ha meghallják a nevem, mindenki az szeretne lenni, de ez nem minden sőt...ezt majd későbbre tartogatom....

2012.Május 19. kedd

Tegnap Ashley nagyon felidegesített. Hogy kirúgtak az iskolából? Miután letettem a telefont, vagyis ismét a padlón kötött ki, ledőltem a kanapéra és gondolkoztam. 1 hónapig Londonba vagyok, vagy akár még tovább is. Úgy se tudnék haladni a többiekkel. Végül arra jutottam, hogy majd ismét jelentkezek a jövő szeveszterben. Jake tegnap azt mondta, hogy délelött 10kor jön a gépe, és már fél volt. Felkaptam a cipőmet majd fogtam egy taxit és már indulhattam is. 10 óra után végre leszállt a gép és megpillantottam a tömegben a barátomat.

-Jake, szia.-rohatnam oda hozzá, majd megöleltem.

Mikor elengedtük egymást segítettem a csomagjait hozni. Beültünk a taxiba, majd a szállodához mentünk. Robinnak intettem, majd felmentünk a szobámhoz. Jakkel végigbeszéltük az egész délelötött. Habár nagy részben én csak hallgattam, ő így is megértett engem. Délután elment elintézni 1-2 papírt, majd mikor visszajött egy kicsit szomorúnak láttam. Mintha nyomta volna valami a szívét.

-Minden oké?-néztem rá kíváncsian.

-Persze.-villantott egy mosolyt majd elfordult.

Hallottam egy halk sóhajt majd hátulról megöleltem.

Délután elmentünk sétálni a városban. Jake 1x-2x meg is állt, majd miután kipihente magát tovább mentünk.

Bementünk a Star Bucks-ba meginni egy kávét, és ettünk egy sütit is.

Jake remek barát, meghallgat, és ő utána se ítélt el, vagy utált meg, hogy eljöttem Londonba, és hogy ott hagytam azután, amiért kiállt mellettem.

Miután végeztünk haza indultunk. Az egész utat végig köhögte. Egy kicsit furcsa volt, de betudtam egy megfázásnak. Mikor a szállodába értünk Jake félrevonult telefonálni, én meg Robinnal beszélgettem.

Mikor vissza jött remegett a keze, majd alig tudott megszólalni, de végül sikerült.

-Sajnálom Holly, de hazakell repülnöm.

-Mi?-nyitottam nagyra a szemem, és szerintem ennél meglepettebb arcot, még senki sem vághatott.

-Sajnálom.-rohant a lifthez majd felment vele.

Robinra néztem, aki egy kicsit furán nézett rám. Megvontam a vállam majd a lift felé néztem.

Mikor Jake le jött nem hagytam abba. Faggatni kezdtem, de csak be tudta annyival, hogy most mennie kell,és majd felhív vagy ír.

Beszállt egy taxiba, majd beültem mellé. Értetlen fejjel bámult rám, majd arcvonásai megenyhültek és elindultunk.

A reptérnél még várakozni kellett egy bő fél órát, majd megkezdték a felszállást.

Egy kicsit mérges voltam Jake-ra, de nem szerettem volna így elengedni.

-Hiányozni fogsz.-öleltem át.

-Sajnálom, te is.-nyomott egy puszit a homlokomra, majd megint megölelt.

Megszólalt egy hang, ami miatt el kellett engednem Jake-t. Intettem neki egyet, majd felszállt a repülőre.

Mivel nem volt kedvem kocsival elmenni a szállodáig, így gyalogoltam. Mondhatni kedvem támadt kiszellőztetni a fejem. 2,5óra gyaloglás után megérkeztem. Mikor benyitottam a meglepettségtől alig tudtam megszólalni.

-Szia Holly.-mondta mosolyogva, majd elindult felém.

●5●

~ A bátor keveset él, de a gyáva egyáltalán nem él... ~

Máma jött három érdekes telefon hívásom. Az első kettőt megértettem, na de egy utálatos személy, hogy miért is hív fel? Akkor még nem tudtam...és hogy Harryvel mi történt? Nos semmi , vagyis elég sok, de ezt most megtudhatjátok...

2012. Május 18. hétfő

-Köszönöm.-vettem el Harrytől a pólót, majd jobb irányba mutatott, amerre a fürdő található. Bementem, majd átvetettem a felsőmet és megmostam az arcomat.

Mikor ki léptem, 3sráccal találtam szembe magam. Hirtelen vissza léptem a fürdőbe és magamra csuktam az ajtót.

-Hé, ki van oda bent?-hallottam hogy kint csodálkozva állnak az ajtó elött.

-Ti kik vagytok-kérdeztem halkan.

-Itt lakunk, de te ki vagy?-kérdezték még mindig az ajtó elől, mivel egy darabig úgyse mentek volna el, így kinyitottam az ajtót.

-Holly, Holly Perens ... -mondtam egy kicsit rekedve, ép hallhatóan. Mivel a kezemen még mindig látszódtak a vágás nyomai így próbáltam eltakarni, mielőtt valami idiótának néztek volna.

-És mit keresel itt?-kérdezte mosolyogva egy szőke srác.

-Harry vél....-kezdtem volna el, de felnevettek és elkiáltották magukat. Harry ki jött egy szobából és egy kicsit elidőzött rajtam tekintete. A 3fiú szétszéledtek, majd lassan odamentem Harryhez.

-Köszönöm a felsőt, de azt hiszem mennem kellene.-mondtam halkan majd az ajtó irány indultam. Harry kikisért a kapuig, majd elköszöntem tőle.

-Várj.-futott utánam.-a telefonszámodat elkérhetem?-mondta, majd egy aranyos mosolyt mutatott.

Lediktáltam neki a számomat, majd elindultam a hotelem fele. Mikor oda értem Robinnal váltottam pár szót, majd felindultam a szobámba. Út közben megcsörrent a telefonom, majd fel vettem.

-Holly.-mondta egy hang, aminek a tulajdonosa Jake volt. Nagyon örültem hogy beszélhettem vele. Elregéltem neki ezt a 2napot, majd bejelentett egy jó hírt. Holnap ide utazik, mert Londonban kell elintéznie valamit, és itt marad 2napra. Lassan elbúcsúztunk majd mielött letettem volna az asztalra a telefonomat, megint megcsörrent.

-Igen?-vettem fel, majd vártam hogy megszólaljon egy hang.

-Holly, merre vagy?-hallottam meg Betty hangját. Betty..még soha nem mondtam ezt... Bettynek hívják azt a nőt, aki életemen át félre vezetett, az aki elhitette velem hogy az anyukám.

-Mit szeretnél?

-Csak...szerettem volna hallani a hangod, hogy jól vagy.-mondta érzékenyen, majd hallottam hogy sírni kezd.

-Igen, remekül vagyok.-suttogtam a telefonba.-ez mind?

-Kérlek gyere haza.-sírt a telefonba, a szívem majd meg szakadt, de nem szerettem volna elmenni.

-Nincs otthonom, hazám amit otthonnak hívhatnék.-mondtam, majd leraktam a telefont. Kigördült egy-két könnycsepp a szememből, majd telefonom rezegni kezdett. Már elegem volt a telefon beszélgetésekből, így eldobtam a szoba másik felébe, majd darabjaira esett. Odamentem a telefonom darabjaihoz, majd felszedtem őket, és összeraktam. Mikor benyomtam újra rezegni kezdett.

-Haló?-vettem fel újra, és unottan beleszóltam

-Holly?-hallottam meg Ashley hangját a túloldalon.

-Mit akarsz?

-Ugye tudod, hogy az egész város rólad beszél, és a hazug anyádról?-visította a telefonba, mint egy malac. Már kedvem támadt volna lecsapni.

-Gondoltam.-mondtam halkan majd vártam, hogy a beszélgetésünk befejeződjön.

-És ugye azt is tudod, hogy kirúgtak az iskolából?-kuncogott fel Ashley.

-Tessék?-kérdeztem megdöbbenve.

●4●

~ Én is arra vágyok, hogy fontos lehessek valakinek. Hogy valaki úgy érezze, nélkülem szegényebb lenne az élete. ~

Első találkozásom vele...Aki bearanyozza napjaimat, és mosolyt csal arcomra... igen, mosolyt. Ennyi idő után megtört a jég. Viszont gondolom kíváncsiak vagytok a találkozásra is. Nem a legjobb volt, de megtörtént, és tökéletes volt így is. Tehát a találkozásunk...

2012. Május 18. hétfő

Tegnap egész nap Robinnal voltam. Körbe vezetett London belvárosában. Megmutatott minden nevezetességet, és nem tudom hogy bírta ki, de majdnem az egészn apot végig beszélte. Estefele

elmentünk a parkba sétálni. Először nem szerettem volna arra menni, de Robin azt mondta, hogy aki ott volt már el ment, habár nem tudhattam bíztosra, reméltem, hogy így lehet.

Ma reggel újjult erővel, bár hiányban szenvedve keltem ki az ágyból. Hiányzott az otthonom, ahol felnöttem. Bár tudtam, hogy nincs ott semmim, ez még sincs így teljesen. Hisz az a nő, anyám helyett anyám ként szeretett és nevelt. De ez már a múlt maradt. Anyukám halálát feldolgozni nem egyszerű. Bár nem ismertem, olyan volt, mintha ismertem volna.

Elmentem lezuhanyoztam, majd felőltöztem. Egy egyszerű kis ruhát választottam, ami egy fehér, csíkos trikóbol állt és egy fekete farmernadrágból. Feltettem még egy drapp színű sálat, majd felhúztam a cipőt. Bezártam az ajtót, majd a kulcsot a zsebembe csúsztattam. Megvártam, hogy a lift megjöjjön, majd ementem. Köszöntem Robinnak, majd kiléptem az ajtón. Ma gondoltam más irányba megyek, így balra indultam. Mikor már eleget sétáltam megpillantottam egy Star Bucks kávézót. Át sétáltam az út tuloldalára, és bementem.

Megettem egy fánkot, és megittam egy kávét. Egy kicsit még üldögéltem ott, majd gondoltam vissza megyek a szállodába. Nyakam köré tekertem a sálam, majd elindultam. Lépteimet nézve, indultam el, majd hirtelen valaki nekem jött. A kávéja tartalma a ruhámra ömlött. Gyors bocsánat kérésbe kezdett, én meg csak megvontam a vállam. Felnéztem rá, és egy göndör hajú sráccal találtam szembe magam.

-Tényleg sajnálom, csak siettem a ...-halkult el.

A ruhámra pillantottam, majd óvatosan megráztam a fejem.

-Semmi baj.-mondtam halkan, majd elindultam. A kezem után nyult, és nem engedte, hogy tovább menjek. Komolyan, itt Londonban minden ismeretlen a kezemet fogdossa?!

-Ne, tényleg sajnálom, had fizessem ki a ruhádat.-mondta egy kicsit furán, majd ő is elgondokkodott a hallottakon.

-Tessék? Nem kell, ez csak kávé, ki jön belőle.- néztem szemeimbe, majd kihúztam kezeimet az övéi közűl.

-Gyere.-mondta mosolyogva, majd ismét megfogta a kezemet és húzni kezdett.

-Ki vagy?-kérdeztem ép hallhatóan.

-Harry Styles.-pillantott rám, majd egy kis idegességet fedeztem fel benne.-nem ismersz?-kérdezte.

-Nem, nem ismerlek.-intettem nemet a fejemmel.

Nem sokkal késöbb oda értünk egy nagy házhoz és bementünk.

-Te itt laksz?-néztem a házra tátott szájjal, és alig bírtam kinyögni, még az elhangzott kérdést sem.

Bólintott egy aprót, majd bementünk.

-Egy pillanat.-mondta, majd felszaladt az emeletre. Elöttem láttam egy szobát, aminek az ajtaja nyitva volt. Egy gitárt, és egy zongorát pillantottam meg bent. Lehet, hogy nem szabadott volna, de elindultam a zongora fele.Mikor odaértem, kezeimet óvatosan végig húztam a billentyűzeten. Mintha újra éreztem volna múltam egy darabját. Leültem a zongora elé, és játszani kezdtem rajta. Éreztem bellűl a fájdalmat. Nem tudtam mit gondoljak, csak egyszerűen jó volt 7év után újra játszani. Mikor végeztem lecsuktam a zongora tetejét, és oldalra pillantottam. Harry állt az ajtóban, és mosolygott. Gyors felálltam és mentegetőzni próbáltam, de csak leintett.

-Remekül játszól. Mintha egybe forrnál a zenével, mikor játszod a számot.-mosolygott rám, majd a kezembe nyomott egy tiszta pólót.

●3●

~ Mindenki úgy lát, ahogy kinézel .... DE csak kevesen tudják, hogy ki is vagy valójában ~

Kiderült hova is utaztam...egyik kedvenc városomba és országomba egyaránt. Elhagyva Beverly Hills-t nagyon furcsa volt, de egyben megkönnyebbülés. Ám a düh, csalódottság váltakozott bennem, nem hagyhattam magam. Még akkor nem tudtam hogy kezdjem el új életem, de sikerült. És azt, hogy hogyan, most meg tudhatjátok.

*2012. Május 16. szombat*

Másnap hajnalban megérkezett a gép. S mint kiderült Londonban szálltam le. Ámulva néztem kedvenc városomat, és neki indultam a vakvilágnak. Ugyanis nem tudtam, hogy merre menjek. Ami először az eszembe jutott, hogy keresek egy hotelt és ott megszállok. Nálam volt a bankártyám, és amióta csak "ismét" az eszemet tudom, gyűjtök. Kerestem a közelben egy hotelt, majd mikor találtam egy jó állapotban lévőt, mégis olyat ami nem volt túl drága, de nem is volt valami putri, bementem és foglaltam magamnak szállást.

-Hello.-mondtam ép hallhatóan, csodáltam hogy valaki is meghallotta.

-Szia, segíthetek?-lépett elő egy fiatal srác, és csillogó szemekkel nézett rám.

-Egy szobát szeretnék kivenni.-tűnődtem el majd kimondtam.-1hónapra....-bólintottam egy aprót, majd a bőröndömet megfogva, elvettem a kulcsot a recepciostól és megkerestem a szobámat. Enyém a 12c-s volt, ami a 3.emeleten van. Felmentem, majd leraktam a cuccaimat, majd bezártam az ajtómat, és mitsem törödve, belecsúsztattam a zsebembe, és elmentem felfedezni London városát.

Zsebre dugtam a kezem, és kisátélva a hotelből nem tudtam merre menjek, így inkább a jobbot választottam, hisz a jobb mindig jobb. Így hát elindultam alra. Először egy hídhoz értem. Nagyon szép volt, így ott áldogáltam egy kicsit, de mivel nagyon sokan voltak így elkellett mennem. Így is agyon tapostak, lökdöstek, és még minden más. Továbbsétáltam és egy parkban találtam magam, ami nagyon megtetszett. Miközben sétáltam találtam egy jó kis eldugott helyett, és nagyon megtetszett.

Leültem oda egy kicsit gondolkodni. Mindenen...az életemen. Hogy miért vagyok ilyen szerencsétlen, de még jobbra fordulhat az életem, csak nem tudom hogyan...Miközben ezen elmélkedtem lassan beesteledett. Felhúztam a térdeimet, és fejemet ráhajtottam. Éreztem, hogy valaki leül a padra..de hisz ez egy park és azon belül egy pad, az űl rá aki akar.

Lassan elkezdett felém húzódni, és leheletét már a nyakamon éreztem. Mikor felnéztem elkapta a karomat, és maga felé kezdett húzni. Akármennyire is próbáltam ellenkezni nem sikerült hisz erősebb volt. Sikerült kirántanom a szorításából a karomat és futni kezdtem, ám hallottam, hogy ő is ezt teszi. Még csak fél napja vagyok itt, és így nem tudtam merre megyek. Sőt, eltévedtem. Egyre jobban kezdtem elfáradni, de nem álltam meg. Mikor hátranéztem láttam, hogy már nem követ senki. Megálltam és megtámasztottam magam a térdemen. Megint hallottam lépéseket, így mikor hátra pillantottam láttam hogy ott van. Újra futásnak eredtem. Már a könyeim kicsordultak...Nem tudtam merre megyek.

Egyszer csak egy elöttem álló, elkapott és magához ölelt.

-Hé, minden oké?-hallottam meg egy ismerős hangot, s mikor felnéztem a recepciós srácot láttam velem szemben.

-Nem.-sírtam karjaiban, és nem tudtam miért, de bíztonságot éreztem közöttük.

Eltávolodtam tőle, majd felajánlotta, hogy vissza kisér a szállodába.

Óvatosan bólintottam egyet, majd hátranéztem, és nyugodtan tisztáztam magamban, hogy már senki sem követ minket. Mikor vissza értünk a szállodába, nagyon szépen megköszöntem neki. Beszélgettünk egy kicsit, és megtudtam hogy Robinnak hívják, és egyéb más dolgot még róla.

Mikor elment, gyors letusoltam, és minél hamarabb szerettem volna magam mögött hagyni a mai napot.

●2●

~ Az élet érzelmek nélkül lehet könnyebb, de nem szebb....~
Életem második legrosszabb napjának mondhattam. Nem tudtam akkor még mit cselekszek, de mai napig nem bánom amit megtettem. Hisz itt van mellett az akit a legjobban szeretek, méghozzá .... vagyis, ez majd kiderűl a folytatásban, hogy ki az, aki megaranyozza napjaimat.De akkor folytassuk is a naplóm, hogy többet tudjatok meg rólam.

*2012. Május 15. péntek*

-Holly...elszerettem volna mondani-nézett rám anya, de elkaptam a tekintetem.

-Igen, mégis mikor? Esetleg, a balesetem napján? Mert ezt nem tetted meg!-szorítottam össze a szemeimet, és könnyek szaladtak ki rajta. Ő nem az igazi anyukám, mert ő meghalt.! Fogtam magam és felszaladtam a szobámba. Sötétség uralkodott bent. Leültem az egyik sarokba, majd felhúztam a térdeimet, majd átkarólva dölöngéltem előre, hátra. A telefonomból egy zene kezdett el üvölteni, méghozzá a Skillet ~ Monster ... Szeretem ezt a számot, feltőlt energiával, de még is az igazi énemet tükrözi. Hirtelen felindulásból, azt tettem amit rég nem. Kihúztam a fiókomat, és kivettem belőle egy pengét, ami ott díszelgett az asztalom fiókjában 5éve érintés nélkül.

Megfogtam és húztam egy vonást. Nem fájt..hisz volt, ami ennél fájdalmasabb volt.

Odaléptem a szekrényem elé, és minden ruhámat "kilöktem" belőle. Az ágyam alól előhúztam a bőröndömet, és belepakoltam mindent a szobámból.
Hisz minek maradjak itt, ha nem köt ide semmi?

Fogtam a telefonom, és falhívtam azt az embert, akit még csak 1 napja ismerek, de megbízok bene, és a barátommá vált.

-Jake, eltudnál értem jönni10perc múlva?-mondtam bele egy kicsit halkan, és próbáltam leplezni szomorúságom.

-Holly? Mi a baj?-kérdezősködött, de mivel válaszolni nem szerettem volna így a lényegre térően mondtam, amit az elöbb.

-Csak gyere el értem, várlak.-mondtam ki, majd leraktam.

Óvatósan kinyitottam a szobám ajtaját, és halkan, levonszoltam a bőröndömet. Felkaptam a kabátomat, és a cipőmet, majd kinyitottam azt ajtót.

-Mégis hova mész?-jött elő anya a konyhából.

-El.-nyögtem ki, és ki fordultam.

-Na nem, nem mész sehova, nincs hol lenned, egy barátod sincs ahova elmehetnél.

-De van.-mondtam halkan, de az agyamban már eldöntöttem a tervemet...nem barátnál töltöm az estémet.

-Holly, nem mehetsz el.-jött oda anya, és óvatosan becsukta elöttem az ajtót.

Hallottam kint hogy megáll egy kocsi, és dudál.

-Sajnálom.-hajtottam le a fejem, és lenyomtam a kilincset.-nem köt hozzád semmi.-fogtam magam, és a könyeimtől küzködve, megfogtam a bőröndömet és kirohantam a házból. Gyors bepattantam Jake kocsijába és bekötöttem a bíztonsági övemet.

-Holly.-kiabált utánam az a személy, aki életemen át hazudott nekem.

Visszanéztem a visszapillantóból, majd elindultunk.

-Hova?-nézett rám Jake.

-Reptérre.

-Nem értelek Holly Perens.-fordította jobbra a fejét. Csak megvontam a vállam és legyintettem egyett. Mikor odaértünk megnéztem és félóra múlva indul egy gép. Nem néztem meg hova, csak az indult a leghamarabb, és minél gyorsabban szerettem volna eltűni innen.

Nem sokkal késöbb megszólalt egy kellemes női hang, hogy száljunk fel a gépre. Megöleltem Jake-t és mindent megköszöntem neki.

-Majd hívlak.-nyomtam egy puszit az arcára és megöleltem.-köszönöm-suttogtam ép hallhatóan.Elengedtem szorításomból, majd elsétáltam a repülőgép fele.

●1●

Hát ugorjunk előre a naplómba 10évet. Nem tőrtént velem semmi érdekes. Lett egy legjobb barátom Jake, és hogy hogyan most megtudhatjátok. És nem mellesleg, lett egy olyan csaj az életemben, akit mindennél jobban utálhatok.Pontosan, csak ez hiányzott...és, cifra 8éve nevettem utoljára. Igen, 8éve nem nevettem. Az ajkaim néha mosolyra húzódik, de nagyon ritka alkalom, és ha megtörténik, az is csak egy álarc, mit magamra vetek...

*2012. Május 15. péntek*

Reggel kint a buszmegállóban állva, vártam hogy megjöjjön az iskolabusz. Türelmetlenül doboltam a lábammal a járdán, majd megjött a busz is. Felmutattam a bérletem, majd leűltem egy számomra szimpatikus helyre.

Lassan beértünk az iskolába, majd az osztálytermünk felé vettem az irányt.

Egy szőke, tipi-topi csajnak nagyon az útjába lehettem, mert nekem jött. Kezemből kiesett 1-2 könyv, majd csöndesen lahajultam felvenni. Sajnos arra lettem figyelmes, hogy nem ment tovább hanem meg állt velem szemben.

-Jajj Holly, nagyon sajnálom.-néztem fel rá.- miket beszélek? Csöppet sem sajnálom.-vihogott fel. Nevetése keserű volt...Felálltam, majd megfordúltam és elmenni készűltem.-Csak nem elvitte a kiscica a nyelvedet?-vihogott tovább Ashley.

A határán voltam, hogy a tenyér lenyomatom piros mintája csillogjon arcán, de meg tanultam uralkodni magamon. Ismét kiverte a kezemből a könyveimet, mire összeszedtem és felálltam, körbe álltak minket a diákok.

Egy kar a vállamra tette kezét.

-Holly, hagyd, nem kell a nyávogó ribancokkal egy légtérben lenned.-mosolygott rám bíztatóan majd mintha elfelejtett volna valamit még Ashley után szólt.

-Hé Ashley, tudod én nem kívánok neked semmi rosszat...

-De édes vagy.-mosolygott, majd szempilláit megrebegtette.

-...DE, még levegőt sem.-kacsintott majd kihúzott a tömegből. Körülöttünk mindenki nevetésbe tört, majd elmentek.

-Köszönöm.-mondtam ép hallhatóan, majd lehajtottam a fejem.

-Jake.-mosolygott rám, majd bejött velem a terembe.

-Holly.-mondtam, majd leültem egy székre.Lett egy barátom...életem első barátja a baleset óta.

Mikor haza mentem mindent elmeséltem anyának, majd magukra hagytam, mert ott volt egyik barátnője.
Felmentem a szobámba, majd bekapcsoltam a laptopomat, és felnéztem twitterre.
1743 követőm volt, és lett egy új. Megnéztem és Jake követett be, és írt is nekem.

Válaszoltam neki, majd egy kis ideig beszélgettünk, majd lementem kakaóért.

Beszélgettünk egy kicsit anyával és barátnőjével, majd fogtam a meleg kakaómat, és leültem a TV elé. Spongya Bob ment, és mivel nem volt semmi normális, így ott hagytam.

Nem vettem észre, de egy kis idő után rájöttem, hogy kint hagytam a telefonomat a konyhában.

Felálltam, majd a konyha elé vettem az irányt. Mielött beléptem volna, hallottam, hogy anyáék rólam beszéltek, így megálltam a fal mellett, és hallgatózni kezdtem.

-Nemsokára 18éves, elkellene neki mondanod.-kezdte el anya barátnője a beszélgetést.

-Mi lesz ha mérges lesz rám?

-Fogalmam sincs, de 10éve titkolod előle, hogy meghalt az anyukája. Ideje lenne elmondani.-halkult el anya barátnője, mire a meglepődöttségtől köpni nyelni nem tudtam.

-Tessék?-léptem elől és jelenlétemmel mindkettejüket megleptem.

Prológus

Sziasztok Holly Perens vagyok. Egy 17éves Beverly Hillsi csaj. Amit itt láttok, olvastok, az mind a naplóm egy része. Történetesen az egész naplóm. De akkor kezdjük előről az egész történetemet.

*10 évvel ezelőtt*

-Holly, csak így tovább.-bólogatott a zongora tanárom, miközben újra eljátszottam egy számot.

2éve zongorázok. Úgy érzem életem részévé vállt mostmár. Csodálatos hangokat ad ki és az élmény, még felülmúlhatatlanabb.

-Rendben, mára végeztünk-csukta be Anne a kottafüzetet, és hóna alá csapva kiviharzott a teremből.

Odaléptem a fogashoz, és leakasztottam a kabátomat. Anya nemsokkal késöbb meg érkezett értem.

-Na milyen volt?-mosolygott és kinyitotta az esernyőjét. Kint ömlött az eső, nagyon rossz volt, főleg így elsétálni a villamoshoz.

-Remek.-bólintottam, majd mikor a lámpa zőldre váltott kiléptünk a zebrára.

Életem legrosszabb cselekedetének mondhatom.

-Holly!-kiáltotta anya, de mire a másik irányba fordíthattam volna a fejemet, a derekamnál egy óriási erővel érkező nyomást érzékeltem. A lábam óvatosan felemelkedett, és már csak azt vettem észre, hogy 8méterrel arréb fekszek, anyukám karjai között. Utoljára, már csak azt észleltem, hogy gyűlnek körénk az emberek, a tűzoltó, a mentők és a rendőrök szirénái egyre hangosabban szólnak. Végűl minden elsötétedett, és megszűnt számomra minden.

*2 hét után*

Óvatosan próbáltam kinyitni a szemeimet, de nehezen sikerült. Oldalra fordítottam a fejemet, és láttam, hogy egy nő szorongassa mellettem a kezemet. A másik oldalamon, meg egy csomó műszer volt..gépek tartottak életben.

-Ki vagy?-néztem ismét a másik oldalamra, kihúzva a kezeimet a nő szorítása alól.

-Holly.-mondta egy kicsit érzékenyen, majd azt vettem észre, hogy egy kicsit idegessé, veszülté válik -az anyukád vagyok.

-Holly?-vontam fel a szemöldökömet.

-Nem emlékszel?

Megráztam a fejemet, majd egy orvos lépett be az üvegajtón.

-Kérem, beszélhetnén?-nézett az orvos, a mellettem ülő nőre, majd arébb vonulva beszélgettek. Nem voltak olyan messze, hogy ne halhassam őket, így hallgatózni próbáltam.

-Sajnálom, Hollynak emlékezet kiesése van, mindent elfelejtett.

-Ne, ez nem lehet, akkor nem is emlékszek ami történt velük?.-kapott anya a szájához, majd vissza leült mellém, az orvos pedig kiment.

Anya az nap, mindent elmesélt velem kapcsolatban. Az egész életemet. Viszont a baleset napját kihagyta, ami előszőr furcsa volt, de nem nagyon izgatott.

Végűl este már elaludt mellettem, én meg a plafont bámulva dúdolni kezdtem egy dallamot. Nagyon ismerős volt, mintha hallottam volna már. Csak nem így, nem így, hanem zongorával. Furcsa volt, mintha ezt a dallamot, régóta ismertem volna. Nemsokkal késöbb lehunytam a szemem, és álomba szenderedtem.