●3●

~ Mindenki úgy lát, ahogy kinézel .... DE csak kevesen tudják, hogy ki is vagy valójában ~

Kiderült hova is utaztam...egyik kedvenc városomba és országomba egyaránt. Elhagyva Beverly Hills-t nagyon furcsa volt, de egyben megkönnyebbülés. Ám a düh, csalódottság váltakozott bennem, nem hagyhattam magam. Még akkor nem tudtam hogy kezdjem el új életem, de sikerült. És azt, hogy hogyan, most meg tudhatjátok.

*2012. Május 16. szombat*

Másnap hajnalban megérkezett a gép. S mint kiderült Londonban szálltam le. Ámulva néztem kedvenc városomat, és neki indultam a vakvilágnak. Ugyanis nem tudtam, hogy merre menjek. Ami először az eszembe jutott, hogy keresek egy hotelt és ott megszállok. Nálam volt a bankártyám, és amióta csak "ismét" az eszemet tudom, gyűjtök. Kerestem a közelben egy hotelt, majd mikor találtam egy jó állapotban lévőt, mégis olyat ami nem volt túl drága, de nem is volt valami putri, bementem és foglaltam magamnak szállást.

-Hello.-mondtam ép hallhatóan, csodáltam hogy valaki is meghallotta.

-Szia, segíthetek?-lépett elő egy fiatal srác, és csillogó szemekkel nézett rám.

-Egy szobát szeretnék kivenni.-tűnődtem el majd kimondtam.-1hónapra....-bólintottam egy aprót, majd a bőröndömet megfogva, elvettem a kulcsot a recepciostól és megkerestem a szobámat. Enyém a 12c-s volt, ami a 3.emeleten van. Felmentem, majd leraktam a cuccaimat, majd bezártam az ajtómat, és mitsem törödve, belecsúsztattam a zsebembe, és elmentem felfedezni London városát.

Zsebre dugtam a kezem, és kisátélva a hotelből nem tudtam merre menjek, így inkább a jobbot választottam, hisz a jobb mindig jobb. Így hát elindultam alra. Először egy hídhoz értem. Nagyon szép volt, így ott áldogáltam egy kicsit, de mivel nagyon sokan voltak így elkellett mennem. Így is agyon tapostak, lökdöstek, és még minden más. Továbbsétáltam és egy parkban találtam magam, ami nagyon megtetszett. Miközben sétáltam találtam egy jó kis eldugott helyett, és nagyon megtetszett.

Leültem oda egy kicsit gondolkodni. Mindenen...az életemen. Hogy miért vagyok ilyen szerencsétlen, de még jobbra fordulhat az életem, csak nem tudom hogyan...Miközben ezen elmélkedtem lassan beesteledett. Felhúztam a térdeimet, és fejemet ráhajtottam. Éreztem, hogy valaki leül a padra..de hisz ez egy park és azon belül egy pad, az űl rá aki akar.

Lassan elkezdett felém húzódni, és leheletét már a nyakamon éreztem. Mikor felnéztem elkapta a karomat, és maga felé kezdett húzni. Akármennyire is próbáltam ellenkezni nem sikerült hisz erősebb volt. Sikerült kirántanom a szorításából a karomat és futni kezdtem, ám hallottam, hogy ő is ezt teszi. Még csak fél napja vagyok itt, és így nem tudtam merre megyek. Sőt, eltévedtem. Egyre jobban kezdtem elfáradni, de nem álltam meg. Mikor hátranéztem láttam, hogy már nem követ senki. Megálltam és megtámasztottam magam a térdemen. Megint hallottam lépéseket, így mikor hátra pillantottam láttam hogy ott van. Újra futásnak eredtem. Már a könyeim kicsordultak...Nem tudtam merre megyek.

Egyszer csak egy elöttem álló, elkapott és magához ölelt.

-Hé, minden oké?-hallottam meg egy ismerős hangot, s mikor felnéztem a recepciós srácot láttam velem szemben.

-Nem.-sírtam karjaiban, és nem tudtam miért, de bíztonságot éreztem közöttük.

Eltávolodtam tőle, majd felajánlotta, hogy vissza kisér a szállodába.

Óvatosan bólintottam egyet, majd hátranéztem, és nyugodtan tisztáztam magamban, hogy már senki sem követ minket. Mikor vissza értünk a szállodába, nagyon szépen megköszöntem neki. Beszélgettünk egy kicsit, és megtudtam hogy Robinnak hívják, és egyéb más dolgot még róla.

Mikor elment, gyors letusoltam, és minél hamarabb szerettem volna magam mögött hagyni a mai napot.