A fejlécet köszönöm szépen Noricii-nek :) Ha te is fel szeretnéd venni vele a kapcsolatot nézz be hozzá! http://noriciisblogdesign.blogspot.hu/

2012. szeptember 7., péntek

●4●


~ Én is arra vágyok, hogy fontos lehessek valakinek. Hogy valaki úgy érezze, nélkülem szegényebb lenne az élete. ~
Első találkozásom vele...Aki bearanyozza napjaimat, és mosolyt csal arcomra... igen, mosolyt. Ennyi idő után megtört a jég. Viszont gondolom kíváncsiak vagytok a találkozásra is. Nem a legjobb volt, de megtörtént, és tökéletes volt így is. Tehát a találkozásunk...


2012. Május 18. hétfő

Tegnap egész nap Robinnal voltam. Körbe vezetett London belvárosában. Megmutatott minden nevezetességet, és nem tudom hogy bírta ki, de majdnem az egészn apot végig beszélte. Estefele
elmentünk a parkba sétálni. Először nem szerettem volna arra menni, de Robin azt mondta, hogy aki ott volt már el ment, habár nem tudhattam bíztosra, reméltem, hogy így lehet.
Ma reggel újjult erővel, bár hiányban szenvedve keltem ki az ágyból. Hiányzott az otthonom, ahol felnöttem. Bár tudtam, hogy nincs ott semmim, ez még sincs így teljesen. Hisz az a nő, anyám helyett anyám ként szeretett és nevelt. De ez már a múlt maradt. Anyukám halálát feldolgozni nem egyszerű. Bár nem ismertem, olyan volt, mintha ismertem volna.
Elmentem lezuhanyoztam, majd felőltöztem. Egy egyszerű kis ruhát választottam, ami egy fehér, csíkos trikóbol állt és egy fekete farmernadrágból. Feltettem még egy drapp színű sálat, majd felhúztam a cipőt. Bezártam az ajtót, majd a kulcsot a zsebembe csúsztattam. Megvártam, hogy a lift megjöjjön, majd ementem. Köszöntem Robinnak, majd kiléptem az ajtón. Ma gondoltam más irányba megyek, így balra indultam. Mikor már eleget sétáltam megpillantottam egy Star Bucks kávézót. Át sétáltam az út tuloldalára, és bementem.
Megettem egy fánkot, és megittam egy kávét. Egy kicsit még üldögéltem ott, majd gondoltam vissza megyek a szállodába. Nyakam köré tekertem a sálam, majd elindultam. Lépteimet nézve, indultam el, majd hirtelen valaki nekem jött. A kávéja tartalma a ruhámra ömlött. Gyors bocsánat kérésbe kezdett, én meg csak megvontam a vállam. Felnéztem rá, és egy göndör hajú sráccal találtam szembe magam.
-Tényleg sajnálom, csak siettem a ...-halkult el.
A ruhámra pillantottam, majd óvatosan megráztam a fejem.
-Semmi baj.-mondtam halkan, majd elindultam. A kezem után nyult, és nem engedte, hogy tovább menjek. Komolyan, itt Londonban minden ismeretlen a kezemet fogdossa?!
-Ne, tényleg sajnálom, had fizessem ki a ruhádat.-mondta egy kicsit furán, majd ő is elgondokkodott a hallottakon.
-Tessék? Nem kell, ez csak kávé, ki jön belőle.- néztem szemeimbe, majd kihúztam kezeimet az övéi közűl.
-Gyere.-mondta mosolyogva, majd ismét megfogta a kezemet és húzni kezdett.
-Ki vagy?-kérdeztem ép hallhatóan.
-Harry Styles.-pillantott rám, majd egy kis idegességet fedeztem fel benne.-nem ismersz?-kérdezte.
-Nem, nem ismerlek.-intettem nemet a fejemmel.
Nem sokkal késöbb oda értünk egy nagy házhoz és bementünk.
-Te itt laksz?-néztem a házra tátott szájjal, és alig bírtam kinyögni, még az elhangzott kérdést sem.
Bólintott egy aprót, majd bementünk.
-Egy pillanat.-mondta, majd felszaladt az emeletre. Elöttem láttam egy szobát, aminek az ajtaja nyitva volt. Egy gitárt, és egy zongorát pillantottam meg bent. Lehet, hogy nem szabadott volna, de elindultam a zongora fele.Mikor odaértem, kezeimet óvatosan végig húztam a billentyűzeten. Mintha újra éreztem volna múltam egy darabját. Leültem a zongora elé, és játszani kezdtem rajta. Éreztem bellűl a fájdalmat. Nem tudtam mit gondoljak, csak egyszerűen jó volt 7év után újra játszani. Mikor végeztem lecsuktam a zongora tetejét, és oldalra pillantottam. Harry állt az ajtóban, és mosolygott. Gyors felálltam és mentegetőzni próbáltam, de csak leintett.
-Remekül játszól. Mintha egybe forrnál a zenével, mikor játszod a számot.-mosolygott rám, majd a kezembe nyomott egy tiszta pólót.

4 megjegyzés: