~
Én
is arra vágyok, hogy fontos lehessek valakinek. Hogy valaki úgy
érezze, nélkülem szegényebb lenne az élete.
~
Első
találkozásom vele...Aki bearanyozza napjaimat, és mosolyt csal
arcomra... igen, mosolyt. Ennyi idő után megtört a jég. Viszont
gondolom kíváncsiak vagytok a találkozásra is. Nem a legjobb
volt, de megtörtént, és tökéletes volt így is. Tehát a
találkozásunk...
2012.
Május 18. hétfő
Tegnap
egész nap Robinnal voltam. Körbe vezetett London belvárosában.
Megmutatott minden nevezetességet, és nem tudom hogy bírta ki, de
majdnem az egészn apot végig beszélte. Estefele
elmentünk
a parkba sétálni. Először nem szerettem volna arra menni, de
Robin azt mondta, hogy aki ott volt már el ment, habár nem
tudhattam bíztosra, reméltem, hogy így lehet.
Ma
reggel újjult erővel, bár hiányban szenvedve keltem ki az ágyból.
Hiányzott az otthonom, ahol felnöttem. Bár tudtam, hogy nincs ott
semmim, ez még sincs így teljesen. Hisz az a nő, anyám helyett
anyám ként szeretett és nevelt. De ez már a múlt maradt. Anyukám
halálát feldolgozni nem egyszerű. Bár nem ismertem, olyan volt,
mintha ismertem volna.
Elmentem
lezuhanyoztam, majd felőltöztem. Egy egyszerű kis ruhát
választottam, ami egy fehér, csíkos trikóbol állt és egy fekete
farmernadrágból. Feltettem még egy drapp színű sálat, majd
felhúztam a cipőt. Bezártam az ajtót, majd a kulcsot a zsebembe
csúsztattam. Megvártam, hogy a lift megjöjjön, majd ementem.
Köszöntem Robinnak, majd kiléptem az ajtón. Ma gondoltam más
irányba megyek, így balra indultam. Mikor már eleget sétáltam
megpillantottam egy Star Bucks kávézót. Át sétáltam az út
tuloldalára, és bementem.
Megettem
egy fánkot, és megittam egy kávét. Egy kicsit még üldögéltem
ott, majd gondoltam vissza megyek a szállodába. Nyakam köré
tekertem a sálam, majd elindultam. Lépteimet nézve, indultam el,
majd hirtelen valaki nekem jött. A kávéja tartalma a ruhámra
ömlött. Gyors bocsánat kérésbe kezdett, én meg csak megvontam a
vállam. Felnéztem rá, és egy göndör hajú sráccal találtam
szembe magam.
-Tényleg
sajnálom, csak siettem a ...-halkult el.
A
ruhámra pillantottam, majd óvatosan megráztam a fejem.
-Semmi
baj.-mondtam halkan, majd elindultam. A kezem után nyult, és nem
engedte, hogy tovább menjek. Komolyan, itt Londonban minden
ismeretlen a kezemet fogdossa?!
-Ne,
tényleg sajnálom, had fizessem ki a ruhádat.-mondta egy kicsit
furán, majd ő is elgondokkodott a hallottakon.
-Tessék?
Nem kell, ez csak kávé, ki jön belőle.- néztem szemeimbe, majd
kihúztam kezeimet az övéi közűl.
-Gyere.-mondta
mosolyogva, majd ismét megfogta a kezemet és húzni kezdett.
-Ki
vagy?-kérdeztem ép hallhatóan.
-Harry
Styles.-pillantott rám, majd egy kis idegességet fedeztem fel
benne.-nem ismersz?-kérdezte.
-Nem,
nem ismerlek.-intettem nemet a fejemmel.
Nem
sokkal késöbb oda értünk egy nagy házhoz és bementünk.
-Te
itt laksz?-néztem a házra tátott szájjal, és alig bírtam
kinyögni, még az elhangzott kérdést sem.
Bólintott
egy aprót, majd bementünk.
-Egy
pillanat.-mondta, majd felszaladt az emeletre. Elöttem láttam egy
szobát, aminek az ajtaja nyitva volt. Egy gitárt, és egy zongorát
pillantottam meg bent. Lehet, hogy nem szabadott volna, de elindultam
a zongora fele.Mikor odaértem, kezeimet óvatosan végig húztam a
billentyűzeten. Mintha újra éreztem volna múltam egy darabját.
Leültem a zongora elé, és játszani kezdtem rajta. Éreztem bellűl
a fájdalmat. Nem tudtam mit gondoljak, csak egyszerűen jó volt 7év
után újra játszani. Mikor végeztem lecsuktam a zongora tetejét,
és oldalra pillantottam. Harry állt az ajtóban, és mosolygott.
Gyors felálltam és mentegetőzni próbáltam, de csak leintett.
-Remekül
játszól. Mintha egybe forrnál a zenével, mikor játszod a
számot.-mosolygott rám, majd a kezembe nyomott egy tiszta pólót.
jó lett :D folytatást.
VálaszTörléskövetkezőt:DD de basszus Grétii Harold?!XD
VálaszTörlésuuu kövit ez efy fsntasztikus rész volt!!!! <3
VálaszTörlésnagyon jóóó :) mikor jön a kövii?
VálaszTörlés