●5●

~ A bátor keveset él, de a gyáva egyáltalán nem él... ~

Máma jött három érdekes telefon hívásom. Az első kettőt megértettem, na de egy utálatos személy, hogy miért is hív fel? Akkor még nem tudtam...és hogy Harryvel mi történt? Nos semmi , vagyis elég sok, de ezt most megtudhatjátok...

2012. Május 18. hétfő

-Köszönöm.-vettem el Harrytől a pólót, majd jobb irányba mutatott, amerre a fürdő található. Bementem, majd átvetettem a felsőmet és megmostam az arcomat.

Mikor ki léptem, 3sráccal találtam szembe magam. Hirtelen vissza léptem a fürdőbe és magamra csuktam az ajtót.

-Hé, ki van oda bent?-hallottam hogy kint csodálkozva állnak az ajtó elött.

-Ti kik vagytok-kérdeztem halkan.

-Itt lakunk, de te ki vagy?-kérdezték még mindig az ajtó elől, mivel egy darabig úgyse mentek volna el, így kinyitottam az ajtót.

-Holly, Holly Perens ... -mondtam egy kicsit rekedve, ép hallhatóan. Mivel a kezemen még mindig látszódtak a vágás nyomai így próbáltam eltakarni, mielőtt valami idiótának néztek volna.

-És mit keresel itt?-kérdezte mosolyogva egy szőke srác.

-Harry vél....-kezdtem volna el, de felnevettek és elkiáltották magukat. Harry ki jött egy szobából és egy kicsit elidőzött rajtam tekintete. A 3fiú szétszéledtek, majd lassan odamentem Harryhez.

-Köszönöm a felsőt, de azt hiszem mennem kellene.-mondtam halkan majd az ajtó irány indultam. Harry kikisért a kapuig, majd elköszöntem tőle.

-Várj.-futott utánam.-a telefonszámodat elkérhetem?-mondta, majd egy aranyos mosolyt mutatott.

Lediktáltam neki a számomat, majd elindultam a hotelem fele. Mikor oda értem Robinnal váltottam pár szót, majd felindultam a szobámba. Út közben megcsörrent a telefonom, majd fel vettem.

-Holly.-mondta egy hang, aminek a tulajdonosa Jake volt. Nagyon örültem hogy beszélhettem vele. Elregéltem neki ezt a 2napot, majd bejelentett egy jó hírt. Holnap ide utazik, mert Londonban kell elintéznie valamit, és itt marad 2napra. Lassan elbúcsúztunk majd mielött letettem volna az asztalra a telefonomat, megint megcsörrent.

-Igen?-vettem fel, majd vártam hogy megszólaljon egy hang.

-Holly, merre vagy?-hallottam meg Betty hangját. Betty..még soha nem mondtam ezt... Bettynek hívják azt a nőt, aki életemen át félre vezetett, az aki elhitette velem hogy az anyukám.

-Mit szeretnél?

-Csak...szerettem volna hallani a hangod, hogy jól vagy.-mondta érzékenyen, majd hallottam hogy sírni kezd.

-Igen, remekül vagyok.-suttogtam a telefonba.-ez mind?

-Kérlek gyere haza.-sírt a telefonba, a szívem majd meg szakadt, de nem szerettem volna elmenni.

-Nincs otthonom, hazám amit otthonnak hívhatnék.-mondtam, majd leraktam a telefont. Kigördült egy-két könnycsepp a szememből, majd telefonom rezegni kezdett. Már elegem volt a telefon beszélgetésekből, így eldobtam a szoba másik felébe, majd darabjaira esett. Odamentem a telefonom darabjaihoz, majd felszedtem őket, és összeraktam. Mikor benyomtam újra rezegni kezdett.

-Haló?-vettem fel újra, és unottan beleszóltam

-Holly?-hallottam meg Ashley hangját a túloldalon.

-Mit akarsz?

-Ugye tudod, hogy az egész város rólad beszél, és a hazug anyádról?-visította a telefonba, mint egy malac. Már kedvem támadt volna lecsapni.

-Gondoltam.-mondtam halkan majd vártam, hogy a beszélgetésünk befejeződjön.

-És ugye azt is tudod, hogy kirúgtak az iskolából?-kuncogott fel Ashley.

-Tessék?-kérdeztem megdöbbenve.