Sziasztok
Holly Perens vagyok. Egy 17éves Beverly Hillsi csaj. Amit itt
láttok, olvastok, az mind a naplóm egy része. Történetesen az
egész naplóm. De akkor kezdjük előről az egész történetemet.
*10
évvel ezelőtt*
-Holly,
csak így tovább.-bólogatott a zongora tanárom, miközben újra
eljátszottam egy számot.
2éve
zongorázok. Úgy érzem életem részévé vállt mostmár.
Csodálatos hangokat ad ki és az élmény, még felülmúlhatatlanabb.
-Rendben,
mára végeztünk-csukta be Anne a kottafüzetet, és hóna alá
csapva kiviharzott a teremből.
Odaléptem
a fogashoz, és leakasztottam a kabátomat. Anya nemsokkal késöbb
meg érkezett értem.
-Na
milyen volt?-mosolygott és kinyitotta az esernyőjét. Kint ömlött
az eső, nagyon rossz volt, főleg így elsétálni a villamoshoz.
-Remek.-bólintottam,
majd mikor a lámpa zőldre váltott kiléptünk a zebrára.
Életem
legrosszabb cselekedetének mondhatom.
-Holly!-kiáltotta
anya, de mire a másik irányba fordíthattam volna a fejemet, a
derekamnál egy óriási erővel érkező nyomást érzékeltem. A
lábam óvatosan felemelkedett, és már csak azt vettem észre, hogy
8méterrel arréb fekszek, anyukám karjai között. Utoljára, már
csak azt észleltem, hogy gyűlnek körénk az emberek, a tűzoltó,
a mentők és a rendőrök szirénái egyre hangosabban szólnak.
Végűl minden elsötétedett, és megszűnt számomra minden.
*2
hét után*
Óvatosan
próbáltam kinyitni a szemeimet, de nehezen sikerült. Oldalra
fordítottam a fejemet, és láttam, hogy egy nő szorongassa
mellettem a kezemet. A másik oldalamon, meg egy csomó műszer
volt..gépek tartottak életben.
-Ki
vagy?-néztem ismét a másik oldalamra, kihúzva a kezeimet a nő
szorítása alól.
-Holly.-mondta
egy kicsit érzékenyen, majd azt vettem észre, hogy egy kicsit
idegessé, veszülté válik -az anyukád vagyok.
-Holly?-vontam
fel a szemöldökömet.
-Nem
emlékszel?
Megráztam
a fejemet, majd egy orvos lépett be az üvegajtón.
-Kérem,
beszélhetnén?-nézett az orvos, a mellettem ülő nőre, majd arébb
vonulva beszélgettek. Nem voltak olyan messze, hogy ne halhassam
őket, így hallgatózni próbáltam.
-Sajnálom,
Hollynak emlékezet kiesése van, mindent elfelejtett.
-Ne,
ez nem lehet, akkor nem is emlékszek ami történt velük?.-kapott
anya a szájához, majd vissza leült mellém, az orvos pedig kiment.
Anya
az nap, mindent elmesélt velem kapcsolatban. Az egész életemet.
Viszont a baleset napját kihagyta, ami előszőr furcsa volt, de nem
nagyon izgatott.
Végűl
este már elaludt mellettem, én meg a plafont bámulva dúdolni
kezdtem egy dallamot. Nagyon ismerős volt, mintha hallottam volna
már. Csak nem így, nem így, hanem zongorával. Furcsa volt, mintha
ezt a dallamot, régóta ismertem volna. Nemsokkal késöbb lehunytam
a szemem, és álomba szenderedtem.
nagyon jó lett. mihamarabb folytatást.! :)
VálaszTörlésNagyon tetszik!! :DD
VálaszTörlésfolytasd minél hamarabb! ;D