A fejlécet köszönöm szépen Noricii-nek :) Ha te is fel szeretnéd venni vele a kapcsolatot nézz be hozzá! http://noriciisblogdesign.blogspot.hu/

2012. szeptember 2., vasárnap

Prológus


Sziasztok Holly Perens vagyok. Egy 17éves Beverly Hillsi csaj. Amit itt láttok, olvastok, az mind a naplóm egy része. Történetesen az egész naplóm. De akkor kezdjük előről az egész történetemet.

*10 évvel ezelőtt*

-Holly, csak így tovább.-bólogatott a zongora tanárom, miközben újra eljátszottam egy számot.
2éve zongorázok. Úgy érzem életem részévé vállt mostmár. Csodálatos hangokat ad ki és az élmény, még felülmúlhatatlanabb.
-Rendben, mára végeztünk-csukta be Anne a kottafüzetet, és hóna alá csapva kiviharzott a teremből.
Odaléptem a fogashoz, és leakasztottam a kabátomat. Anya nemsokkal késöbb meg érkezett értem.
-Na milyen volt?-mosolygott és kinyitotta az esernyőjét. Kint ömlött az eső, nagyon rossz volt, főleg így elsétálni a villamoshoz.
-Remek.-bólintottam, majd mikor a lámpa zőldre váltott kiléptünk a zebrára.
Életem legrosszabb cselekedetének mondhatom.
-Holly!-kiáltotta anya, de mire a másik irányba fordíthattam volna a fejemet, a derekamnál egy óriási erővel érkező nyomást érzékeltem. A lábam óvatosan felemelkedett, és már csak azt vettem észre, hogy 8méterrel arréb fekszek, anyukám karjai között. Utoljára, már csak azt észleltem, hogy gyűlnek körénk az emberek, a tűzoltó, a mentők és a rendőrök szirénái egyre hangosabban szólnak. Végűl minden elsötétedett, és megszűnt számomra minden.

*2 hét után*

Óvatosan próbáltam kinyitni a szemeimet, de nehezen sikerült. Oldalra fordítottam a fejemet, és láttam, hogy egy nő szorongassa mellettem a kezemet. A másik oldalamon, meg egy csomó műszer volt..gépek tartottak életben.
-Ki vagy?-néztem ismét a másik oldalamra, kihúzva a kezeimet a nő szorítása alól.
-Holly.-mondta egy kicsit érzékenyen, majd azt vettem észre, hogy egy kicsit idegessé, veszülté válik -az anyukád vagyok.
-Holly?-vontam fel a szemöldökömet.
-Nem emlékszel?
Megráztam a fejemet, majd egy orvos lépett be az üvegajtón.
-Kérem, beszélhetnén?-nézett az orvos, a mellettem ülő nőre, majd arébb vonulva beszélgettek. Nem voltak olyan messze, hogy ne halhassam őket, így hallgatózni próbáltam.
-Sajnálom, Hollynak emlékezet kiesése van, mindent elfelejtett.
-Ne, ez nem lehet, akkor nem is emlékszek ami történt velük?.-kapott anya a szájához, majd vissza leült mellém, az orvos pedig kiment.
Anya az nap, mindent elmesélt velem kapcsolatban. Az egész életemet. Viszont a baleset napját kihagyta, ami előszőr furcsa volt, de nem nagyon izgatott.
Végűl este már elaludt mellettem, én meg a plafont bámulva dúdolni kezdtem egy dallamot. Nagyon ismerős volt, mintha hallottam volna már. Csak nem így, nem így, hanem zongorával. Furcsa volt, mintha ezt a dallamot, régóta ismertem volna. Nemsokkal késöbb lehunytam a szemem, és álomba szenderedtem.

2 megjegyzés:

  1. nagyon jó lett. mihamarabb folytatást.! :)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon tetszik!! :DD
    folytasd minél hamarabb! ;D

    VálaszTörlés