●2●

~ Az élet érzelmek nélkül lehet könnyebb, de nem szebb....~
Életem második legrosszabb napjának mondhattam. Nem tudtam akkor még mit cselekszek, de mai napig nem bánom amit megtettem. Hisz itt van mellett az akit a legjobban szeretek, méghozzá .... vagyis, ez majd kiderűl a folytatásban, hogy ki az, aki megaranyozza napjaimat.De akkor folytassuk is a naplóm, hogy többet tudjatok meg rólam.

*2012. Május 15. péntek*

-Holly...elszerettem volna mondani-nézett rám anya, de elkaptam a tekintetem.

-Igen, mégis mikor? Esetleg, a balesetem napján? Mert ezt nem tetted meg!-szorítottam össze a szemeimet, és könnyek szaladtak ki rajta. Ő nem az igazi anyukám, mert ő meghalt.! Fogtam magam és felszaladtam a szobámba. Sötétség uralkodott bent. Leültem az egyik sarokba, majd felhúztam a térdeimet, majd átkarólva dölöngéltem előre, hátra. A telefonomból egy zene kezdett el üvölteni, méghozzá a Skillet ~ Monster ... Szeretem ezt a számot, feltőlt energiával, de még is az igazi énemet tükrözi. Hirtelen felindulásból, azt tettem amit rég nem. Kihúztam a fiókomat, és kivettem belőle egy pengét, ami ott díszelgett az asztalom fiókjában 5éve érintés nélkül.

Megfogtam és húztam egy vonást. Nem fájt..hisz volt, ami ennél fájdalmasabb volt.

Odaléptem a szekrényem elé, és minden ruhámat "kilöktem" belőle. Az ágyam alól előhúztam a bőröndömet, és belepakoltam mindent a szobámból.
Hisz minek maradjak itt, ha nem köt ide semmi?

Fogtam a telefonom, és falhívtam azt az embert, akit még csak 1 napja ismerek, de megbízok bene, és a barátommá vált.

-Jake, eltudnál értem jönni10perc múlva?-mondtam bele egy kicsit halkan, és próbáltam leplezni szomorúságom.

-Holly? Mi a baj?-kérdezősködött, de mivel válaszolni nem szerettem volna így a lényegre térően mondtam, amit az elöbb.

-Csak gyere el értem, várlak.-mondtam ki, majd leraktam.

Óvatósan kinyitottam a szobám ajtaját, és halkan, levonszoltam a bőröndömet. Felkaptam a kabátomat, és a cipőmet, majd kinyitottam azt ajtót.

-Mégis hova mész?-jött elő anya a konyhából.

-El.-nyögtem ki, és ki fordultam.

-Na nem, nem mész sehova, nincs hol lenned, egy barátod sincs ahova elmehetnél.

-De van.-mondtam halkan, de az agyamban már eldöntöttem a tervemet...nem barátnál töltöm az estémet.

-Holly, nem mehetsz el.-jött oda anya, és óvatosan becsukta elöttem az ajtót.

Hallottam kint hogy megáll egy kocsi, és dudál.

-Sajnálom.-hajtottam le a fejem, és lenyomtam a kilincset.-nem köt hozzád semmi.-fogtam magam, és a könyeimtől küzködve, megfogtam a bőröndömet és kirohantam a házból. Gyors bepattantam Jake kocsijába és bekötöttem a bíztonsági övemet.

-Holly.-kiabált utánam az a személy, aki életemen át hazudott nekem.

Visszanéztem a visszapillantóból, majd elindultunk.

-Hova?-nézett rám Jake.

-Reptérre.

-Nem értelek Holly Perens.-fordította jobbra a fejét. Csak megvontam a vállam és legyintettem egyett. Mikor odaértünk megnéztem és félóra múlva indul egy gép. Nem néztem meg hova, csak az indult a leghamarabb, és minél gyorsabban szerettem volna eltűni innen.

Nem sokkal késöbb megszólalt egy kellemes női hang, hogy száljunk fel a gépre. Megöleltem Jake-t és mindent megköszöntem neki.

-Majd hívlak.-nyomtam egy puszit az arcára és megöleltem.-köszönöm-suttogtam ép hallhatóan.Elengedtem szorításomból, majd elsétáltam a repülőgép fele.