Díj

Nagyon szépen köszönöm az 1.díjat Veruss -nak :)

Szabályok

1.Írj magadról 11 dolgot

2.Válaszolj 11 kérdésre
3.Írj 11 kérdést
4.Küld tovább 11 blognak

1.szürke szemem van és sötét barna hajam.

2.ÓRIÁSI Directioner vagyok.

3.Szeretek olvasni leginkább fanfictionokat

4.Utálom az alakom.

5.Szerintem minden nő szép a maga módján.

6.Soha nem adok fel semmit, mindig kitartok ameddig csak lehet.

7.Próbálok nem törődni mások véleményével, csak azokéval akié számít nekem.

8.Legfőbb vágyam, hogy ki jussak Londonba.

9.A legjobb barátnőim azok, akikért mindent megtennék.

10.Nem ítélem el az embereket, szerintem mindenki úgy jó ahogy van.

Válaszok:

1.Mit szeretsz legjobban az írásban?-fogalmam sincs :) Mindent úgy írok le ahogy el képzelem és szeretem másokkal meg osztani a képzeletemet.

2.Írni vagy olvasni szeretsz jobban?-olvasni.

3.Ki vagy mi által ismerted meg a blogolást?-testvérem régen blogolt.

4.Eddig hány blogod volt/van és miről szólnak/szóltak?-most 2 van, de 3 volt, és mind az 1D-ről

5.Milyen a zenei ítlésed?-jó :D

6.Mi inspirál az írásban?-barátnőm.

7.Melyik 2 szót használod a leggyakrabban?-a biztos nem-et és a csillámfaszlámát.

8.Mi a hobbid?-különösebben nincs hobbim...talán:kézi,biciglizés,gépezés,szerkesztés:)
9.Szoktál valamit megfogadni szilveszterkor?-igen.
10.Van valamilyen rossz szokásod, ha van milyen?-bíztos sok van, sőt ...

11.Írás közben szoktál zenét hallgatni?-szoktam.

Kérdések:
1.Ki(k) az(ok) aki(k)re felnézel?
2.Ki a példaképed?

3.Melyik az új kedvenc zene számod?
4.Magad találod ki a történetet?
5.Előre meg írod a részeket vagy mikor teszed fel az újat akkor találod ki?

6.Ki(k)ben bízol meg a legjobban?
7.Mitől félsz?
8.Legszebb hely ahol valaha voltál?
9.Szerinted szép a blogod kinézete?
10.Ha azt mondám, hogy nem lesz holnap, akkor szerinted úgyéltél ahogy mindig is szerettél volna?
11.Szereted a Nutellát?

Akiknek küldöm:

Krisztii és Viki

Sonette Morte

Alexa L. Wozde
Orsii. ▲

●10●

Ígéret szép szó, átbaszásra pont jó. Talán ma már csak ezt tudom mondani. Meg ígért valamit, de ezzel csak fájdalmat okozott nekem. Most már nem láthatom őt ... Talán így ér véget a tündér mese? Egyáltalán volt itt "tündér" mese? Nem hiszem ...

2012. május 22.péntek

"-Holly, kérlek hagyj itt" A sötétség mi bennem volt, szinte véget nem érő volt. Nem hittem el mit mond nekem Jake. A szívem hevesebben vert, köpni nyelni nem tudtam. Fogalmam sem volt, arról, hogy mit csináljak.Nem hagyhatott itt csak úgy Jake és ezt ő is tudta.

-Kérlek ígérj meg valamit.-néztem mélyen a szemébe.

-Bármit.-mosolygott rám, mintha ezzel elérne is bármit.

-Nem hagysz magamra.

Jake kicsit magába merengve nézett előre, majd tekintetét az enyémbe fúrta.

-Nem foglak.

1hét múlva

Jake állapota rosszabbodik. Volt, hogy javult egy kicsit, de nem lett jobb. A srácokkal rég nem beszéltem, csak Liam szokott meglátogatni és Harry felhívni.

-Minden oké?-nézett rám Jake mosolyogva.

Megráztam a fejem, szóval vissza a valóságba.

-Persze, csak egy kicsit elbambultam.-magyarázkodtam magam, majd le sütöttem a szemem.

-Tudod, hogy szeretlek.-nevetett fel, majd magához ölelt.

-Persze.-néztem a válla felett a távolba, majd újra a szemébe. -Emlékszel még amit ígértél?-vontam fel a szemöldököm

-Persze.
Ki mentem és gyors váltottam pár szót az orvossal.

Semmi érdekeset nem mondott csak a megszokottat. Jake állapota állandó. Se nem javul se nem romlik.

Vissza mentem Jake szobájába és le ültem az ágya melletti székre.

-Jake. Jake!-ráztam meg a vállát, majd hirtelen rám meredt.

-Bocsi, csak nagyon elkalandoztam ...
Óvatosan bólintottam, majd nyögdécseltem valamit.

-Hoznál valami italt?-nézett rám Jake kicsit szomorúan. Nem értettem a hangulat változását. Bólintottam majd ki mentem és az automata felé vettem az irányt. Eszembe jutott Jake anyukája Elisha. Nagyon fiatalon halt meg és váratlanul. Nem szeretett volna tovább szenvedni így a kórházban a beteg ágyán saját maga állította le a gépeket. Jake hónapokig nem mozdult ki. Gondolkodtam tovább, majd ép visszafele kezdtem sétálni. Ekkor esett le minden. A víz ki esett a kezemből én meg rohanni kezdtem. Nem érdekelt semmi, olyan volt, mintha most pörögne le előttem életem kis filmje. Az idő mintha le lassult volna én meg hiába rohanok. Mikor be nyitottam nem hallottam a megszokott gépek hangját. Bármennyire is szerettem volna ... Sírva estem össze. Az orvosok mellettem siettek be a barátomhoz, de már nem tudtak semmit tenni. Életem váratlanul megfordult. Ahogy csak bírtam sírtam. Nem lehetett igaz, hogy ez megtörténik velem. Itt hagyott.

●9●

Hirtelen döntések, melyek helyre hoznak mindent? Vagy ami a véget jelenti ... Rögtönzött döntés volt, de talán akkor láttam a leghelyesebbnek, most meg már talán jelenléktelen. "Torkomban gombóc, felkavargó érzések, íróasztal alján összetépett fényképek"...

2012. május 22.péntek

Szememmel a plafont pásztáztam. Néha elsötétült minden, valamikor csak elhomályosult a könnyeim miatt. Hajnali 2 órakor felálltam, és egy hirtelen döntéstől meg indultam. A levél ott hevert a földön előttem. Magamra kaptam a kabátom, majd ki léptem az ajtón. Mivel éjfél múltán nem jár taxis a közelben így gyalog el indultam.

Másfél óra múlva meg álltam egy magas épület előtt. Belöktem magam előtt az ajtót és a velem szemben lévő pulthoz siettem. Egy nő állt ott, s kissé meglepődve nézett rám, hogy mit keresek ilyenkor egy kórházban. Jó magam is meglepődtem, de nem tudtam várni.

-Jake ... -vettem egy mély levegőt, majd újra belekezdtem. -Jake Browington-t keresem.

-2. emelet 12C szoba.-mosolygott rám kedvesen, de valahogy nem tudtam viszonozni.

Elindultam gyalog fel a lépcsőn. Mikor fel értem, megkerestem a szobát, majd bármi előzetes nélkül be léptem rajta. Jelen pillanatban nem érdekelt semmi, hogy nincs látogatási idő. Benyitottam és Jake feküdt velem szemben. A gépek csipogtak körülöttünk és mindenféle gép volt rá csatlakoztatva. Mintha magamat láttam volna pár évvel ezelőtt. Mikor gépek tartottak életben, csak most a legjobb barátommal történik meg. Könnycseppek gördültek végig az arcomon.

Jake mellé léptem, majd a mellette lévő képre kaptam a tekintetem. Én és ő voltunk rajta még régen. Óvatosan elengedtem a kezét, majd ki sétáltam a levegőre. A könnyeim utat engedtek maguknak és sírni kezdtem. Leültem a kórház előtti lépcsőre és a csillagokat néztem. Nem sok idő múlva egy alak állt meg mellettem. Mogfogta a karom és felhúzott a földről. Akármennyire is próbáltam ellenkezni sikerült neki. Mikor meg hallottam mély hangját, rögtön el szállt minden félelmem.

-Holly, minden oké?-ölelt magához Liam, amit szívesen viszonoztam.

Arcom belefúrtam a vállába. Jó volt így állni még a hideg ellenére is.

-Te mit keresel itt?-engedtem el Liam-et és a tekintetébe néztem.

-Nem voltál otthon...

-Honnan tudtad, hogy itt leszek?-néztem rá el-el csukló hangon, majd hirtelen be villant. -A levél ...-sütöttem le a szemem, majd vissza ültem a lépcsőre.

-Sajnálom.-ült le mellém Liam én meg a fejem a vállára hajtottam.

Lassan már a napfelkeltét néztük. Volt, hogy sírtam, volt, hogy csak magamban zokogtam. Liam ott volt mellettem, ami nagyon jól esett. De hülyeség lett volna nem vele törődnöm.

-Most már menj haza.-álltam fel.

-Megleszel?-vonta fel a szemöldökét, majd elmosolyodott.

-Meg.-bólintottam, majd miután gyors meg ölelt elengedtem és vissza mentem Jake-hoz.

Mikor be értem oda mentem hozzá és megfogtam kezét. Lassan le ültem mellé, majd fejemet a kezére hajtottam.

Mikor épp megszólalni készültem Jake keze megmozdult.

Fel kaptam a tekintetem rám nézett. Alig, hogy fel néztem, egy mondat hagyta el a torkát. Mikor meghallottam, alig hittem el mindent. Az élet legnagyobb pofonját éreztem.

Egyfolytában Jake mondata járt a fejemben.
"-Holly, kérlek ... "

●8●

Életem legrosszabb és legjobb napja egy napon. Lehetséges ez? Nos, a válasz egy szimpla igen. Mikor bátorságot vettem magamon, egy levél elrontotta a ... mindent. Megpecsételte azt a napot, sőt az életemet... Szóval, szép lassan.

2012.Május 21. csütörtök


Reggel kopogtatásra ébredtem. Kinyitottam az ajtót és egy futár állt előttem.
-Holly Perens?
-Igen.-nyögtem ki nehézkesen.
-Ezt önnek küldték.-mondta mosolyogva, majd az orrom alá tollt egy papírt és már alá is írtam.

-Köszönöm.-mondtam, majd a kezembe adott néhány rózsát. Néhány? Egy tucatot...

A rózsák között találtam egy borítékot.

"Kedves Holly. Nagyon sajnáljuk ami történt, hidd el, el szerettük volna el mondani, csak a megfelelő pillanatban. Reméljük el jössz az esti fellépésünkre. xx. Liam,Niall,Zayn,Harry,Louis."

A borítékból ki vettem a jegyet és mellette találtam egy kártyát is, amin a VIP "szó" állt.

Le mentem Robinhoz és délutánig beszélgettünk. Mondta, hogy nagyon el szeretne egyszer jutni Beverly Hills-be.

-Akkor ezt majd össze hozzuk.-néztem rá, majd magához húzott és megölelt. Óvatosan vissza öleltem, majd elengedtem.

-Most már megyek készülni koncertre.-néztem rá óvatosan.

-Tehát elmész?-nevetett fel, és megforgatta szemeit.

-El.

-Jó szórakozást.-kiabált utánam, csak hogy én ekkor már a liftben álltam.

-Már amennyire jó lehet.-fordultam meg, így szembe találtam magam vele.

Már a szekrény előtt álltam ahova ki pakoltam, de eszem ágába se volt elrakni egy normális ruhát se, amit erre az alkalomra felhúzhatnék.

-Tehát akkor kombinálás.-sóhajtottam, majd mindent kipakoltam a szekrényből.

Szaggatott farmernadrág és egy drapp balerinacipő már előttem volt, már csak egy felsőt kellett hozzá találnom.

Felálltam, és a csípőmön megtámaszkodva néztem körbe. A szemem meg akadt egy fekete bolerón. Felkaptam, majd kerestem hozzá egy drapp rövid ujjút.

-Végül is nem lett rossz.-álltam meg a tükör előtt, immár teljes harci díszben.

Mindent belegyömöszöltem egy fehér kis válltáskába és elindultam.

Egy gyors taxi fugás, és 1 óra alatt oda értem. A biztonsági őröknek megmutattam a jegyem, majd elsiettem egy hosszú folyosón. Egyszer csak egy szőke srác ment el mellettem.

-Őőő Niall?-fordultam meg a tengelyem körül, majd ő is ugyan ezt tette.

-Holly? De örülök, hogy itt vagy.-motyogta el teli szájjal, majd magához ölelt. -Gyere.-húzott maga után, és már a színpad mögött voltunk. Niall felsietett a lépcsőn a többiek után, már csak Harry volt ott velem. Óvatosan elmosolyodott, majd a többiek után ment.

Először a what makes you beautiful számukat adták elő, majd a

-One Thing-et,

-Forever Young-ot,

-Na na na-t,

Gotta be you-t,

-More than this-t,

-Another World-ot,

-Moments-et

majd a 2 új számukkal zártak, a

Live while we're young-al és a Little Things-el.

A koncert után mind elmentek az öltözőbe, csak Harry maradt ott velem.

-Köszönöm, hogy eljöttél, remélem tetszett.-nevetett fel, majd magához ölelt, végül kis hezitálás után óvatosan vissza öleltem.

-Végül is, nem volt olyan rossz, sőt .. -néztem rá kicsit biztatóan. Harry elnevette magát, majd elment átöltözni.

Nem sokkal később, megkértem Harry-éket, hogy vigyenek haza, mert nem szerettem volna taxizni.

Niall,Louis és Zayn elmentek egy After buliba, Liam és Harry pedig megígérték, hogy haza visznek.

Mikor meg érkeztünk a szállodába, Robin a kezembe nyomott egy levelet. Kicsit furcsa volt, hogy ki küldött nekem levelet, mert senki se tudja, hogy itt vagyok, ebben a szállodában. Felmentünk a szobámhoz, majd meg köszöntem Harry-nek és Liam-nek, hogy haza hoztak. Mikor elmentek kinyitottam a borítékot és olvasni kezdtem a sorokat. Mikor a végéhez értem a kezem már remegett, egy hang nem jött ki a torkomon. A boríték kiesett a kezemből én meg félve dőltem el a kanapén.

●7●

A napom folytatódott, és a titkolózás ismét felcsendült. Ma megtudtam egy fontos dolgot számomra, ami meg lepett. Még máig nem tudom elhinni, hogy ő velem van és attól amilyen...De végül volt a napnak egy fény pontja is, mert lett egy legjobb barátom. De akkor most ki derül, mi is volt az a a "nagy titok" ...


2012.Május 19. kedd

-Harry?-néztem rá kicsit furán, majd mikor oda ért mellém biccentett, majd fogtam és kilöktem magam előtt az ajtót. Harry követte a példámat, és utánam jött.
Elindultam az egyik irányba, de Harry meg fogta a kezem és a másik irány fele nézett.
-Oké.-mondtam halkan, majd elindultunk.
Csendben sétáltunk egymás mellett, majd egy parkba érve, megpillantottam azokat, akiket Harry házánál is láttam.
Furcsa volt látni, hogy a szőke srác kerget egy vele egyidős fiút. Azt hittem fogócskázni, csak a kicsik szoktak, de ezek szerint itt Londonban bármi meg eshet.
Odamentünk hozzájuk, majd leültünk a fűbe. Egy kicsit fura volt köztük ülni, és ami még furább volt, hogy kapucniban ültek. Nyár van, kint meg lehet sülni ...
A srácok, most már normálisan is bemutatkoztak, majd kérték, hogy meséljek egy kicsit magamról.
A torkomban gombóc, felkavargó érzések váltakoztak ... nyeltem egy nagyot és elmeséltem mindent, amit csak tudtam.
-Régen, mikor mentem át az úttesten anyukámmal, elütött minket egy autó -nyeltem egy nagyot, majd rájuk néztem.-kómában voltam, majd mikor fel ébredtem meg láttam magam mellett. Egész eddig titkolta az a nő személy, hogy nincs anyukám. Mindig is úgy nevelt, hogy tudatában volt az igazság, de nem tudatta velem. Anyám ként szerettem és tiszteltem, de mind hiába.-szökött ki a szememből egy könnycsepp, amit hamar letöröltem.-8 éve nem nevettem, és nem ült mosoly az arcomon. Mikor meg tudtam, hogy nem az igazi anyukám nevelt, megvágtam magam. -szorítottam meg a karomat, majd rájuk néztem. Mind riadtan bámultak rám, és hagyták had folytassam.-még az nap összepakoltam és nem tudva felültem egy gépre. Minél hamarabb szerettem volna a hátam mögött hagyni mindent. A gépem végül itt szállt le, amit nem sajnálok.-néztem rájuk, majd sóhajtottam egyet.
Most ti jöttök, meséljetek valamit. A fiúk mind Harry-re néztek. Harry gyors felállt és mondta, hogy inkább üljünk be egy Starbucksba. Megvontam a vállam majd felálltam. Liamre néztem, aki mosolyogva bámult, majd mellém lépett.
-Velünk kő köbön megváltozik az életed ... -nevetett fel.
Kicsit furán néztem rá, majd Harry után mentünk mindannyian. Én hátul maradtam és beszélgettem Liammel. Sok mindent meg tudtam róla, és most már mondhatom, hogy lett egy új legjobb barátom. Nagyon meg kedveltem őt.
Bementünk a Starbucksba és le ültünk egy asztalhoz. Rengeteget beszélgettünk és nagyon meg kedveltem a fiúkat. Sokat meg tudtam róluk.
A rádió halkan szólt, és dúdoltam az egyik kedvenc számomat. Mikor új zene következett hirtelen meghallottam 5 ismerős nevet.
-És most következzen a BBC-n a top 20-ból az első helyezett. Harry Styles, Zayn Malik, Niall Horan, Liam Payne és Louis Tomlinson ismét megrengette az egész világot sikeres What Makes You Beautiful című számukkal. Sok sikert a jövőhétre is.-mondta be egy női hang, majd elindult egy szám. Hirtelen a fiúkra kaptam a tekintetem és értetlen fejjem bámultam rájuk. A hangjuk ismerős volt ... de nem tudom, még is hogy tehették velem. Eltitkolták, hogy énekesek? Hogy az egész világon ismertek? Még is hogy? Ez a 3 kérdés kavargott a fejemben, majd felindulásból elindultam az ajtó felé. Kivágtam majd hangosan becsukódott mögöttem. Kicsapódott megint az ajtó, és meg hallottam Harry hangját..
-Holly, csak azt szerettem volna, ha nem a hírességem, "sztárságom" és a sok pénzem miatt szeretnél.
"Szeretnél" .. víz hangzott a fülemben.
-Én nem pénz és legfőképp nem a "sztárság" miatt táplálok valaki iránt valamilyen sőt.. akármilyen érzelmet.-mondtam ki halkan, de Harry így is meghallotta. Megfordultam, átléptem a zebrán és sietősen elrohantam a szálloda felé.

●6●

Másnap találkoztam vele...az egyik barátommal..."egyik" ...talán mintha mondhatnám,hogy a sok közűl. Igaz, ma már ha meghallják a nevem, mindenki az szeretne lenni, de ez nem minden sőt...ezt majd későbbre tartogatom....

2012.Május 19. kedd

Tegnap Ashley nagyon felidegesített. Hogy kirúgtak az iskolából? Miután letettem a telefont, vagyis ismét a padlón kötött ki, ledőltem a kanapéra és gondolkoztam. 1 hónapig Londonba vagyok, vagy akár még tovább is. Úgy se tudnék haladni a többiekkel. Végül arra jutottam, hogy majd ismét jelentkezek a jövő szeveszterben. Jake tegnap azt mondta, hogy délelött 10kor jön a gépe, és már fél volt. Felkaptam a cipőmet majd fogtam egy taxit és már indulhattam is. 10 óra után végre leszállt a gép és megpillantottam a tömegben a barátomat.

-Jake, szia.-rohatnam oda hozzá, majd megöleltem.

Mikor elengedtük egymást segítettem a csomagjait hozni. Beültünk a taxiba, majd a szállodához mentünk. Robinnak intettem, majd felmentünk a szobámhoz. Jakkel végigbeszéltük az egész délelötött. Habár nagy részben én csak hallgattam, ő így is megértett engem. Délután elment elintézni 1-2 papírt, majd mikor visszajött egy kicsit szomorúnak láttam. Mintha nyomta volna valami a szívét.

-Minden oké?-néztem rá kíváncsian.

-Persze.-villantott egy mosolyt majd elfordult.

Hallottam egy halk sóhajt majd hátulról megöleltem.

Délután elmentünk sétálni a városban. Jake 1x-2x meg is állt, majd miután kipihente magát tovább mentünk.

Bementünk a Star Bucks-ba meginni egy kávét, és ettünk egy sütit is.

Jake remek barát, meghallgat, és ő utána se ítélt el, vagy utált meg, hogy eljöttem Londonba, és hogy ott hagytam azután, amiért kiállt mellettem.

Miután végeztünk haza indultunk. Az egész utat végig köhögte. Egy kicsit furcsa volt, de betudtam egy megfázásnak. Mikor a szállodába értünk Jake félrevonult telefonálni, én meg Robinnal beszélgettem.

Mikor vissza jött remegett a keze, majd alig tudott megszólalni, de végül sikerült.

-Sajnálom Holly, de hazakell repülnöm.

-Mi?-nyitottam nagyra a szemem, és szerintem ennél meglepettebb arcot, még senki sem vághatott.

-Sajnálom.-rohant a lifthez majd felment vele.

Robinra néztem, aki egy kicsit furán nézett rám. Megvontam a vállam majd a lift felé néztem.

Mikor Jake le jött nem hagytam abba. Faggatni kezdtem, de csak be tudta annyival, hogy most mennie kell,és majd felhív vagy ír.

Beszállt egy taxiba, majd beültem mellé. Értetlen fejjel bámult rám, majd arcvonásai megenyhültek és elindultunk.

A reptérnél még várakozni kellett egy bő fél órát, majd megkezdték a felszállást.

Egy kicsit mérges voltam Jake-ra, de nem szerettem volna így elengedni.

-Hiányozni fogsz.-öleltem át.

-Sajnálom, te is.-nyomott egy puszit a homlokomra, majd megint megölelt.

Megszólalt egy hang, ami miatt el kellett engednem Jake-t. Intettem neki egyet, majd felszállt a repülőre.

Mivel nem volt kedvem kocsival elmenni a szállodáig, így gyalogoltam. Mondhatni kedvem támadt kiszellőztetni a fejem. 2,5óra gyaloglás után megérkeztem. Mikor benyitottam a meglepettségtől alig tudtam megszólalni.

-Szia Holly.-mondta mosolyogva, majd elindult felém.

●5●

~ A bátor keveset él, de a gyáva egyáltalán nem él... ~

Máma jött három érdekes telefon hívásom. Az első kettőt megértettem, na de egy utálatos személy, hogy miért is hív fel? Akkor még nem tudtam...és hogy Harryvel mi történt? Nos semmi , vagyis elég sok, de ezt most megtudhatjátok...

2012. Május 18. hétfő

-Köszönöm.-vettem el Harrytől a pólót, majd jobb irányba mutatott, amerre a fürdő található. Bementem, majd átvetettem a felsőmet és megmostam az arcomat.

Mikor ki léptem, 3sráccal találtam szembe magam. Hirtelen vissza léptem a fürdőbe és magamra csuktam az ajtót.

-Hé, ki van oda bent?-hallottam hogy kint csodálkozva állnak az ajtó elött.

-Ti kik vagytok-kérdeztem halkan.

-Itt lakunk, de te ki vagy?-kérdezték még mindig az ajtó elől, mivel egy darabig úgyse mentek volna el, így kinyitottam az ajtót.

-Holly, Holly Perens ... -mondtam egy kicsit rekedve, ép hallhatóan. Mivel a kezemen még mindig látszódtak a vágás nyomai így próbáltam eltakarni, mielőtt valami idiótának néztek volna.

-És mit keresel itt?-kérdezte mosolyogva egy szőke srác.

-Harry vél....-kezdtem volna el, de felnevettek és elkiáltották magukat. Harry ki jött egy szobából és egy kicsit elidőzött rajtam tekintete. A 3fiú szétszéledtek, majd lassan odamentem Harryhez.

-Köszönöm a felsőt, de azt hiszem mennem kellene.-mondtam halkan majd az ajtó irány indultam. Harry kikisért a kapuig, majd elköszöntem tőle.

-Várj.-futott utánam.-a telefonszámodat elkérhetem?-mondta, majd egy aranyos mosolyt mutatott.

Lediktáltam neki a számomat, majd elindultam a hotelem fele. Mikor oda értem Robinnal váltottam pár szót, majd felindultam a szobámba. Út közben megcsörrent a telefonom, majd fel vettem.

-Holly.-mondta egy hang, aminek a tulajdonosa Jake volt. Nagyon örültem hogy beszélhettem vele. Elregéltem neki ezt a 2napot, majd bejelentett egy jó hírt. Holnap ide utazik, mert Londonban kell elintéznie valamit, és itt marad 2napra. Lassan elbúcsúztunk majd mielött letettem volna az asztalra a telefonomat, megint megcsörrent.

-Igen?-vettem fel, majd vártam hogy megszólaljon egy hang.

-Holly, merre vagy?-hallottam meg Betty hangját. Betty..még soha nem mondtam ezt... Bettynek hívják azt a nőt, aki életemen át félre vezetett, az aki elhitette velem hogy az anyukám.

-Mit szeretnél?

-Csak...szerettem volna hallani a hangod, hogy jól vagy.-mondta érzékenyen, majd hallottam hogy sírni kezd.

-Igen, remekül vagyok.-suttogtam a telefonba.-ez mind?

-Kérlek gyere haza.-sírt a telefonba, a szívem majd meg szakadt, de nem szerettem volna elmenni.

-Nincs otthonom, hazám amit otthonnak hívhatnék.-mondtam, majd leraktam a telefont. Kigördült egy-két könnycsepp a szememből, majd telefonom rezegni kezdett. Már elegem volt a telefon beszélgetésekből, így eldobtam a szoba másik felébe, majd darabjaira esett. Odamentem a telefonom darabjaihoz, majd felszedtem őket, és összeraktam. Mikor benyomtam újra rezegni kezdett.

-Haló?-vettem fel újra, és unottan beleszóltam

-Holly?-hallottam meg Ashley hangját a túloldalon.

-Mit akarsz?

-Ugye tudod, hogy az egész város rólad beszél, és a hazug anyádról?-visította a telefonba, mint egy malac. Már kedvem támadt volna lecsapni.

-Gondoltam.-mondtam halkan majd vártam, hogy a beszélgetésünk befejeződjön.

-És ugye azt is tudod, hogy kirúgtak az iskolából?-kuncogott fel Ashley.

-Tessék?-kérdeztem megdöbbenve.

●4●

~ Én is arra vágyok, hogy fontos lehessek valakinek. Hogy valaki úgy érezze, nélkülem szegényebb lenne az élete. ~

Első találkozásom vele...Aki bearanyozza napjaimat, és mosolyt csal arcomra... igen, mosolyt. Ennyi idő után megtört a jég. Viszont gondolom kíváncsiak vagytok a találkozásra is. Nem a legjobb volt, de megtörtént, és tökéletes volt így is. Tehát a találkozásunk...

2012. Május 18. hétfő

Tegnap egész nap Robinnal voltam. Körbe vezetett London belvárosában. Megmutatott minden nevezetességet, és nem tudom hogy bírta ki, de majdnem az egészn apot végig beszélte. Estefele

elmentünk a parkba sétálni. Először nem szerettem volna arra menni, de Robin azt mondta, hogy aki ott volt már el ment, habár nem tudhattam bíztosra, reméltem, hogy így lehet.

Ma reggel újjult erővel, bár hiányban szenvedve keltem ki az ágyból. Hiányzott az otthonom, ahol felnöttem. Bár tudtam, hogy nincs ott semmim, ez még sincs így teljesen. Hisz az a nő, anyám helyett anyám ként szeretett és nevelt. De ez már a múlt maradt. Anyukám halálát feldolgozni nem egyszerű. Bár nem ismertem, olyan volt, mintha ismertem volna.

Elmentem lezuhanyoztam, majd felőltöztem. Egy egyszerű kis ruhát választottam, ami egy fehér, csíkos trikóbol állt és egy fekete farmernadrágból. Feltettem még egy drapp színű sálat, majd felhúztam a cipőt. Bezártam az ajtót, majd a kulcsot a zsebembe csúsztattam. Megvártam, hogy a lift megjöjjön, majd ementem. Köszöntem Robinnak, majd kiléptem az ajtón. Ma gondoltam más irányba megyek, így balra indultam. Mikor már eleget sétáltam megpillantottam egy Star Bucks kávézót. Át sétáltam az út tuloldalára, és bementem.

Megettem egy fánkot, és megittam egy kávét. Egy kicsit még üldögéltem ott, majd gondoltam vissza megyek a szállodába. Nyakam köré tekertem a sálam, majd elindultam. Lépteimet nézve, indultam el, majd hirtelen valaki nekem jött. A kávéja tartalma a ruhámra ömlött. Gyors bocsánat kérésbe kezdett, én meg csak megvontam a vállam. Felnéztem rá, és egy göndör hajú sráccal találtam szembe magam.

-Tényleg sajnálom, csak siettem a ...-halkult el.

A ruhámra pillantottam, majd óvatosan megráztam a fejem.

-Semmi baj.-mondtam halkan, majd elindultam. A kezem után nyult, és nem engedte, hogy tovább menjek. Komolyan, itt Londonban minden ismeretlen a kezemet fogdossa?!

-Ne, tényleg sajnálom, had fizessem ki a ruhádat.-mondta egy kicsit furán, majd ő is elgondokkodott a hallottakon.

-Tessék? Nem kell, ez csak kávé, ki jön belőle.- néztem szemeimbe, majd kihúztam kezeimet az övéi közűl.

-Gyere.-mondta mosolyogva, majd ismét megfogta a kezemet és húzni kezdett.

-Ki vagy?-kérdeztem ép hallhatóan.

-Harry Styles.-pillantott rám, majd egy kis idegességet fedeztem fel benne.-nem ismersz?-kérdezte.

-Nem, nem ismerlek.-intettem nemet a fejemmel.

Nem sokkal késöbb oda értünk egy nagy házhoz és bementünk.

-Te itt laksz?-néztem a házra tátott szájjal, és alig bírtam kinyögni, még az elhangzott kérdést sem.

Bólintott egy aprót, majd bementünk.

-Egy pillanat.-mondta, majd felszaladt az emeletre. Elöttem láttam egy szobát, aminek az ajtaja nyitva volt. Egy gitárt, és egy zongorát pillantottam meg bent. Lehet, hogy nem szabadott volna, de elindultam a zongora fele.Mikor odaértem, kezeimet óvatosan végig húztam a billentyűzeten. Mintha újra éreztem volna múltam egy darabját. Leültem a zongora elé, és játszani kezdtem rajta. Éreztem bellűl a fájdalmat. Nem tudtam mit gondoljak, csak egyszerűen jó volt 7év után újra játszani. Mikor végeztem lecsuktam a zongora tetejét, és oldalra pillantottam. Harry állt az ajtóban, és mosolygott. Gyors felálltam és mentegetőzni próbáltam, de csak leintett.

-Remekül játszól. Mintha egybe forrnál a zenével, mikor játszod a számot.-mosolygott rám, majd a kezembe nyomott egy tiszta pólót.

●3●

~ Mindenki úgy lát, ahogy kinézel .... DE csak kevesen tudják, hogy ki is vagy valójában ~

Kiderült hova is utaztam...egyik kedvenc városomba és országomba egyaránt. Elhagyva Beverly Hills-t nagyon furcsa volt, de egyben megkönnyebbülés. Ám a düh, csalódottság váltakozott bennem, nem hagyhattam magam. Még akkor nem tudtam hogy kezdjem el új életem, de sikerült. És azt, hogy hogyan, most meg tudhatjátok.

*2012. Május 16. szombat*

Másnap hajnalban megérkezett a gép. S mint kiderült Londonban szálltam le. Ámulva néztem kedvenc városomat, és neki indultam a vakvilágnak. Ugyanis nem tudtam, hogy merre menjek. Ami először az eszembe jutott, hogy keresek egy hotelt és ott megszállok. Nálam volt a bankártyám, és amióta csak "ismét" az eszemet tudom, gyűjtök. Kerestem a közelben egy hotelt, majd mikor találtam egy jó állapotban lévőt, mégis olyat ami nem volt túl drága, de nem is volt valami putri, bementem és foglaltam magamnak szállást.

-Hello.-mondtam ép hallhatóan, csodáltam hogy valaki is meghallotta.

-Szia, segíthetek?-lépett elő egy fiatal srác, és csillogó szemekkel nézett rám.

-Egy szobát szeretnék kivenni.-tűnődtem el majd kimondtam.-1hónapra....-bólintottam egy aprót, majd a bőröndömet megfogva, elvettem a kulcsot a recepciostól és megkerestem a szobámat. Enyém a 12c-s volt, ami a 3.emeleten van. Felmentem, majd leraktam a cuccaimat, majd bezártam az ajtómat, és mitsem törödve, belecsúsztattam a zsebembe, és elmentem felfedezni London városát.

Zsebre dugtam a kezem, és kisátélva a hotelből nem tudtam merre menjek, így inkább a jobbot választottam, hisz a jobb mindig jobb. Így hát elindultam alra. Először egy hídhoz értem. Nagyon szép volt, így ott áldogáltam egy kicsit, de mivel nagyon sokan voltak így elkellett mennem. Így is agyon tapostak, lökdöstek, és még minden más. Továbbsétáltam és egy parkban találtam magam, ami nagyon megtetszett. Miközben sétáltam találtam egy jó kis eldugott helyett, és nagyon megtetszett.

Leültem oda egy kicsit gondolkodni. Mindenen...az életemen. Hogy miért vagyok ilyen szerencsétlen, de még jobbra fordulhat az életem, csak nem tudom hogyan...Miközben ezen elmélkedtem lassan beesteledett. Felhúztam a térdeimet, és fejemet ráhajtottam. Éreztem, hogy valaki leül a padra..de hisz ez egy park és azon belül egy pad, az űl rá aki akar.

Lassan elkezdett felém húzódni, és leheletét már a nyakamon éreztem. Mikor felnéztem elkapta a karomat, és maga felé kezdett húzni. Akármennyire is próbáltam ellenkezni nem sikerült hisz erősebb volt. Sikerült kirántanom a szorításából a karomat és futni kezdtem, ám hallottam, hogy ő is ezt teszi. Még csak fél napja vagyok itt, és így nem tudtam merre megyek. Sőt, eltévedtem. Egyre jobban kezdtem elfáradni, de nem álltam meg. Mikor hátranéztem láttam, hogy már nem követ senki. Megálltam és megtámasztottam magam a térdemen. Megint hallottam lépéseket, így mikor hátra pillantottam láttam hogy ott van. Újra futásnak eredtem. Már a könyeim kicsordultak...Nem tudtam merre megyek.

Egyszer csak egy elöttem álló, elkapott és magához ölelt.

-Hé, minden oké?-hallottam meg egy ismerős hangot, s mikor felnéztem a recepciós srácot láttam velem szemben.

-Nem.-sírtam karjaiban, és nem tudtam miért, de bíztonságot éreztem közöttük.

Eltávolodtam tőle, majd felajánlotta, hogy vissza kisér a szállodába.

Óvatosan bólintottam egyet, majd hátranéztem, és nyugodtan tisztáztam magamban, hogy már senki sem követ minket. Mikor vissza értünk a szállodába, nagyon szépen megköszöntem neki. Beszélgettünk egy kicsit, és megtudtam hogy Robinnak hívják, és egyéb más dolgot még róla.

Mikor elment, gyors letusoltam, és minél hamarabb szerettem volna magam mögött hagyni a mai napot.

●2●

~ Az élet érzelmek nélkül lehet könnyebb, de nem szebb....~
Életem második legrosszabb napjának mondhattam. Nem tudtam akkor még mit cselekszek, de mai napig nem bánom amit megtettem. Hisz itt van mellett az akit a legjobban szeretek, méghozzá .... vagyis, ez majd kiderűl a folytatásban, hogy ki az, aki megaranyozza napjaimat.De akkor folytassuk is a naplóm, hogy többet tudjatok meg rólam.

*2012. Május 15. péntek*

-Holly...elszerettem volna mondani-nézett rám anya, de elkaptam a tekintetem.

-Igen, mégis mikor? Esetleg, a balesetem napján? Mert ezt nem tetted meg!-szorítottam össze a szemeimet, és könnyek szaladtak ki rajta. Ő nem az igazi anyukám, mert ő meghalt.! Fogtam magam és felszaladtam a szobámba. Sötétség uralkodott bent. Leültem az egyik sarokba, majd felhúztam a térdeimet, majd átkarólva dölöngéltem előre, hátra. A telefonomból egy zene kezdett el üvölteni, méghozzá a Skillet ~ Monster ... Szeretem ezt a számot, feltőlt energiával, de még is az igazi énemet tükrözi. Hirtelen felindulásból, azt tettem amit rég nem. Kihúztam a fiókomat, és kivettem belőle egy pengét, ami ott díszelgett az asztalom fiókjában 5éve érintés nélkül.

Megfogtam és húztam egy vonást. Nem fájt..hisz volt, ami ennél fájdalmasabb volt.

Odaléptem a szekrényem elé, és minden ruhámat "kilöktem" belőle. Az ágyam alól előhúztam a bőröndömet, és belepakoltam mindent a szobámból.
Hisz minek maradjak itt, ha nem köt ide semmi?

Fogtam a telefonom, és falhívtam azt az embert, akit még csak 1 napja ismerek, de megbízok bene, és a barátommá vált.

-Jake, eltudnál értem jönni10perc múlva?-mondtam bele egy kicsit halkan, és próbáltam leplezni szomorúságom.

-Holly? Mi a baj?-kérdezősködött, de mivel válaszolni nem szerettem volna így a lényegre térően mondtam, amit az elöbb.

-Csak gyere el értem, várlak.-mondtam ki, majd leraktam.

Óvatósan kinyitottam a szobám ajtaját, és halkan, levonszoltam a bőröndömet. Felkaptam a kabátomat, és a cipőmet, majd kinyitottam azt ajtót.

-Mégis hova mész?-jött elő anya a konyhából.

-El.-nyögtem ki, és ki fordultam.

-Na nem, nem mész sehova, nincs hol lenned, egy barátod sincs ahova elmehetnél.

-De van.-mondtam halkan, de az agyamban már eldöntöttem a tervemet...nem barátnál töltöm az estémet.

-Holly, nem mehetsz el.-jött oda anya, és óvatosan becsukta elöttem az ajtót.

Hallottam kint hogy megáll egy kocsi, és dudál.

-Sajnálom.-hajtottam le a fejem, és lenyomtam a kilincset.-nem köt hozzád semmi.-fogtam magam, és a könyeimtől küzködve, megfogtam a bőröndömet és kirohantam a házból. Gyors bepattantam Jake kocsijába és bekötöttem a bíztonsági övemet.

-Holly.-kiabált utánam az a személy, aki életemen át hazudott nekem.

Visszanéztem a visszapillantóból, majd elindultunk.

-Hova?-nézett rám Jake.

-Reptérre.

-Nem értelek Holly Perens.-fordította jobbra a fejét. Csak megvontam a vállam és legyintettem egyett. Mikor odaértünk megnéztem és félóra múlva indul egy gép. Nem néztem meg hova, csak az indult a leghamarabb, és minél gyorsabban szerettem volna eltűni innen.

Nem sokkal késöbb megszólalt egy kellemes női hang, hogy száljunk fel a gépre. Megöleltem Jake-t és mindent megköszöntem neki.

-Majd hívlak.-nyomtam egy puszit az arcára és megöleltem.-köszönöm-suttogtam ép hallhatóan.Elengedtem szorításomból, majd elsétáltam a repülőgép fele.

●1●

Hát ugorjunk előre a naplómba 10évet. Nem tőrtént velem semmi érdekes. Lett egy legjobb barátom Jake, és hogy hogyan most megtudhatjátok. És nem mellesleg, lett egy olyan csaj az életemben, akit mindennél jobban utálhatok.Pontosan, csak ez hiányzott...és, cifra 8éve nevettem utoljára. Igen, 8éve nem nevettem. Az ajkaim néha mosolyra húzódik, de nagyon ritka alkalom, és ha megtörténik, az is csak egy álarc, mit magamra vetek...

*2012. Május 15. péntek*

Reggel kint a buszmegállóban állva, vártam hogy megjöjjön az iskolabusz. Türelmetlenül doboltam a lábammal a járdán, majd megjött a busz is. Felmutattam a bérletem, majd leűltem egy számomra szimpatikus helyre.

Lassan beértünk az iskolába, majd az osztálytermünk felé vettem az irányt.

Egy szőke, tipi-topi csajnak nagyon az útjába lehettem, mert nekem jött. Kezemből kiesett 1-2 könyv, majd csöndesen lahajultam felvenni. Sajnos arra lettem figyelmes, hogy nem ment tovább hanem meg állt velem szemben.

-Jajj Holly, nagyon sajnálom.-néztem fel rá.- miket beszélek? Csöppet sem sajnálom.-vihogott fel. Nevetése keserű volt...Felálltam, majd megfordúltam és elmenni készűltem.-Csak nem elvitte a kiscica a nyelvedet?-vihogott tovább Ashley.

A határán voltam, hogy a tenyér lenyomatom piros mintája csillogjon arcán, de meg tanultam uralkodni magamon. Ismét kiverte a kezemből a könyveimet, mire összeszedtem és felálltam, körbe álltak minket a diákok.

Egy kar a vállamra tette kezét.

-Holly, hagyd, nem kell a nyávogó ribancokkal egy légtérben lenned.-mosolygott rám bíztatóan majd mintha elfelejtett volna valamit még Ashley után szólt.

-Hé Ashley, tudod én nem kívánok neked semmi rosszat...

-De édes vagy.-mosolygott, majd szempilláit megrebegtette.

-...DE, még levegőt sem.-kacsintott majd kihúzott a tömegből. Körülöttünk mindenki nevetésbe tört, majd elmentek.

-Köszönöm.-mondtam ép hallhatóan, majd lehajtottam a fejem.

-Jake.-mosolygott rám, majd bejött velem a terembe.

-Holly.-mondtam, majd leültem egy székre.Lett egy barátom...életem első barátja a baleset óta.

Mikor haza mentem mindent elmeséltem anyának, majd magukra hagytam, mert ott volt egyik barátnője.
Felmentem a szobámba, majd bekapcsoltam a laptopomat, és felnéztem twitterre.
1743 követőm volt, és lett egy új. Megnéztem és Jake követett be, és írt is nekem.

Válaszoltam neki, majd egy kis ideig beszélgettünk, majd lementem kakaóért.

Beszélgettünk egy kicsit anyával és barátnőjével, majd fogtam a meleg kakaómat, és leültem a TV elé. Spongya Bob ment, és mivel nem volt semmi normális, így ott hagytam.

Nem vettem észre, de egy kis idő után rájöttem, hogy kint hagytam a telefonomat a konyhában.

Felálltam, majd a konyha elé vettem az irányt. Mielött beléptem volna, hallottam, hogy anyáék rólam beszéltek, így megálltam a fal mellett, és hallgatózni kezdtem.

-Nemsokára 18éves, elkellene neki mondanod.-kezdte el anya barátnője a beszélgetést.

-Mi lesz ha mérges lesz rám?

-Fogalmam sincs, de 10éve titkolod előle, hogy meghalt az anyukája. Ideje lenne elmondani.-halkult el anya barátnője, mire a meglepődöttségtől köpni nyelni nem tudtam.

-Tessék?-léptem elől és jelenlétemmel mindkettejüket megleptem.

Prológus

Sziasztok Holly Perens vagyok. Egy 17éves Beverly Hillsi csaj. Amit itt láttok, olvastok, az mind a naplóm egy része. Történetesen az egész naplóm. De akkor kezdjük előről az egész történetemet.

*10 évvel ezelőtt*

-Holly, csak így tovább.-bólogatott a zongora tanárom, miközben újra eljátszottam egy számot.

2éve zongorázok. Úgy érzem életem részévé vállt mostmár. Csodálatos hangokat ad ki és az élmény, még felülmúlhatatlanabb.

-Rendben, mára végeztünk-csukta be Anne a kottafüzetet, és hóna alá csapva kiviharzott a teremből.

Odaléptem a fogashoz, és leakasztottam a kabátomat. Anya nemsokkal késöbb meg érkezett értem.

-Na milyen volt?-mosolygott és kinyitotta az esernyőjét. Kint ömlött az eső, nagyon rossz volt, főleg így elsétálni a villamoshoz.

-Remek.-bólintottam, majd mikor a lámpa zőldre váltott kiléptünk a zebrára.

Életem legrosszabb cselekedetének mondhatom.

-Holly!-kiáltotta anya, de mire a másik irányba fordíthattam volna a fejemet, a derekamnál egy óriási erővel érkező nyomást érzékeltem. A lábam óvatosan felemelkedett, és már csak azt vettem észre, hogy 8méterrel arréb fekszek, anyukám karjai között. Utoljára, már csak azt észleltem, hogy gyűlnek körénk az emberek, a tűzoltó, a mentők és a rendőrök szirénái egyre hangosabban szólnak. Végűl minden elsötétedett, és megszűnt számomra minden.

*2 hét után*

Óvatosan próbáltam kinyitni a szemeimet, de nehezen sikerült. Oldalra fordítottam a fejemet, és láttam, hogy egy nő szorongassa mellettem a kezemet. A másik oldalamon, meg egy csomó műszer volt..gépek tartottak életben.

-Ki vagy?-néztem ismét a másik oldalamra, kihúzva a kezeimet a nő szorítása alól.

-Holly.-mondta egy kicsit érzékenyen, majd azt vettem észre, hogy egy kicsit idegessé, veszülté válik -az anyukád vagyok.

-Holly?-vontam fel a szemöldökömet.

-Nem emlékszel?

Megráztam a fejemet, majd egy orvos lépett be az üvegajtón.

-Kérem, beszélhetnén?-nézett az orvos, a mellettem ülő nőre, majd arébb vonulva beszélgettek. Nem voltak olyan messze, hogy ne halhassam őket, így hallgatózni próbáltam.

-Sajnálom, Hollynak emlékezet kiesése van, mindent elfelejtett.

-Ne, ez nem lehet, akkor nem is emlékszek ami történt velük?.-kapott anya a szájához, majd vissza leült mellém, az orvos pedig kiment.

Anya az nap, mindent elmesélt velem kapcsolatban. Az egész életemet. Viszont a baleset napját kihagyta, ami előszőr furcsa volt, de nem nagyon izgatott.

Végűl este már elaludt mellettem, én meg a plafont bámulva dúdolni kezdtem egy dallamot. Nagyon ismerős volt, mintha hallottam volna már. Csak nem így, nem így, hanem zongorával. Furcsa volt, mintha ezt a dallamot, régóta ismertem volna. Nemsokkal késöbb lehunytam a szemem, és álomba szenderedtem.