●10●

Ígéret szép szó, átbaszásra pont jó. Talán ma már csak ezt tudom mondani. Meg ígért valamit, de ezzel csak fájdalmat okozott nekem. Most már nem láthatom őt ... Talán így ér véget a tündér mese? Egyáltalán volt itt "tündér" mese? Nem hiszem ...

2012. május 22.péntek

"-Holly, kérlek hagyj itt" A sötétség mi bennem volt, szinte véget nem érő volt. Nem hittem el mit mond nekem Jake. A szívem hevesebben vert, köpni nyelni nem tudtam. Fogalmam sem volt, arról, hogy mit csináljak.Nem hagyhatott itt csak úgy Jake és ezt ő is tudta.

-Kérlek ígérj meg valamit.-néztem mélyen a szemébe.

-Bármit.-mosolygott rám, mintha ezzel elérne is bármit.

-Nem hagysz magamra.

Jake kicsit magába merengve nézett előre, majd tekintetét az enyémbe fúrta.

-Nem foglak.

1hét múlva

Jake állapota rosszabbodik. Volt, hogy javult egy kicsit, de nem lett jobb. A srácokkal rég nem beszéltem, csak Liam szokott meglátogatni és Harry felhívni.

-Minden oké?-nézett rám Jake mosolyogva.

Megráztam a fejem, szóval vissza a valóságba.

-Persze, csak egy kicsit elbambultam.-magyarázkodtam magam, majd le sütöttem a szemem.

-Tudod, hogy szeretlek.-nevetett fel, majd magához ölelt.

-Persze.-néztem a válla felett a távolba, majd újra a szemébe. -Emlékszel még amit ígértél?-vontam fel a szemöldököm

-Persze.
Ki mentem és gyors váltottam pár szót az orvossal.

Semmi érdekeset nem mondott csak a megszokottat. Jake állapota állandó. Se nem javul se nem romlik.

Vissza mentem Jake szobájába és le ültem az ágya melletti székre.

-Jake. Jake!-ráztam meg a vállát, majd hirtelen rám meredt.

-Bocsi, csak nagyon elkalandoztam ...
Óvatosan bólintottam, majd nyögdécseltem valamit.

-Hoznál valami italt?-nézett rám Jake kicsit szomorúan. Nem értettem a hangulat változását. Bólintottam majd ki mentem és az automata felé vettem az irányt. Eszembe jutott Jake anyukája Elisha. Nagyon fiatalon halt meg és váratlanul. Nem szeretett volna tovább szenvedni így a kórházban a beteg ágyán saját maga állította le a gépeket. Jake hónapokig nem mozdult ki. Gondolkodtam tovább, majd ép visszafele kezdtem sétálni. Ekkor esett le minden. A víz ki esett a kezemből én meg rohanni kezdtem. Nem érdekelt semmi, olyan volt, mintha most pörögne le előttem életem kis filmje. Az idő mintha le lassult volna én meg hiába rohanok. Mikor be nyitottam nem hallottam a megszokott gépek hangját. Bármennyire is szerettem volna ... Sírva estem össze. Az orvosok mellettem siettek be a barátomhoz, de már nem tudtak semmit tenni. Életem váratlanul megfordult. Ahogy csak bírtam sírtam. Nem lehetett igaz, hogy ez megtörténik velem. Itt hagyott.