●13●

Író: Mint láthatjátok elkészült a történetem trailer-je, amit nagyon szépen köszönök Szandinak ! Nézzétek meg oldalt, és pár dolog ki fog derülni a blogról, hogy mit tervezek a továbbiakban. Remélem nagyon tetszeni fog nektek is. xx. 

Talán segít neki? Na de miért, ha az a fiú az egyik bálványa, aki előbb előttem állt kissé kevésbé, de jó kedvűen, most meg a földről segítem fel vérző orral. Ezen az egy mondaton tanakodtam egészen abban az 5 percben. Az este nem haladt jól, és úgy éreztem én vagyok a hibás mindenért ... :

-Ashley?-futott ki a vér a testemből. Az arcom szinte le fehéredett és dermedten néztem rá. -Mit keresel itt?

-Ugyan kérlek!-nevetett fel keserűen, majd tekintetét Harry-re emelte.-Olyat teszek, amiből nem jössz ki szerencsésen.-kacsintott, majd elfordult és elsietett egy autó felé, majd bepattant és elmentek.

Soha nem hittem volna, hogy ennyire meg tud bántani. Nem Ashley, hanem az anyám.

Talán most jött el az a pillanat, hogy meg gyűlöltem őt.

 

                                                            ~~~*~~~

-Harry, biztos jól vagy?-ültem le elnyúló teste mellé a kanapéra egy zacskó jéggel. -Nem kellene elmennünk az ügyeletre?-kaptam kezembe a telefont.

-Nem!-kiabált rám, majd megszeppenve, nagyra nyílt szemekkel leraktam a telefont a helyére. -Bocs, tényleg jól vagyok.-magyarázta lesütött szemmel.

-Hát ha te mondod.-vontam vállat, majd tekintetem az övére szegeztem.

-Ki volt ez a lány ott az étteremnél?

-Óóó ... hagyjuk is.-legyintem.

-Hű, látszik utálod.-nézett oldalra Harry, majd ülésbe tornászta magát.

-És még enyhén fogalmaztál.-húztam el a számat, majd elvettem Harry-től a jeget.

Enyhén felnevetett, majd magához rántott és megölelt.

Hirtelen fel se tudtam fogni mit művel, majd kis idő után vissza öleltem.

-Azért köszönöm, szép estének indult.

-Mindenképp be kell pótolni a végét.

Harry kicsit rámenősnek látszott, de végül is ennyi belefért. Aprót bólintottam, majd belepuszilt a hajamba.

Vissza dőltem a kanapé túloldalára, és elmerengve néztem Harry-t, ahogy a telefonjával van elfoglalva.

Hihetetlen volt minden. Ahogy ott feküdt előttem egy ember, aki megértett. Ezelőtti pár évig, még belegondolni se tudtam volna, hogy valaki iránt ekkora vonzalmat tudok érezni.

Jake halála után jöttem rá, hogy minden változó. Semmi sem marad ugyan az. Csak az emlékek. Minden elmúlik egyszer, még a jó dolgok is.

Jaken gondolkodva rájöttem arra is, hogy olyan gyorsan szűnik meg egy élet. És néha váratlanul. Ahogyan a villám levegő hasító fényözön születik, s meghal, ahogyan az enyhe szellő tovalibben arcunkon, ahogyan a virág szirmok leszáradnak a helyükről, és ahogyan a vakító hó mocskos sárrá folyósodik pillanatok alatt.

Ezen a földön semmi sem maradandó, semmi sem örök. Még a nap sem adja örökké éltető melegét. A tengerek vize is fáradtan fog elszomjazni. És ha ők meghalnak, a szivárvány is nyugovóra tér.

Mikor újra észhez tértem Harry már a cipőjét húzta fel.

-Sietnem kell, majd hívlak.-ezzel egy puszit nyomott az arcomra.

-Minden oké?-vontam fel a szemöldököm, és értetlenül álltam fel mellőle.

-Minden a legnagyobb rendben.-küldött felém egy biztató mosolyt, bár csekély sugarát láttam ebben a mosolyban a szavak igazságát.

-Oké, akkor lekísérlek.-belebújtam az egyik papucsomba, majd lementünk.

Robin a szálloda recepciósa a szokásos helyén volt, és unottan lapozgatott egy újságot.

Mosolyogva üdvözölt, én meg intettem egyet felé.

Harry elköszönt tőlem, majd épp indulni szerettem volna be, amikor egy kéz a karom után ragadt.

Mikor megfordultam egyszerre tükröződött bennem az értetlenség, az utálat, és rengeteg rossz dolog.

-Te mit csinálsz itt?-húztam össze szemem és tekintetem belefúrtam az övébe. Csupán erre a kérdésre szerettem volna most a leginkább tudni a választ.